Magyar Pedagógia 68. (1968)

1968 / 1. szám - TERRAY BARNABÁS: A zayugróci tervezetek 1848 felé mutató vonásai

A II, III . és IV. fejezetekben részletesen tárgyalandó és az írásom címé­ben megadott szempontból lényeges szövegváltoztatásokon kívül általában a következőket kell megállapítani: A zayugróci tervet csak tiszteletből mondták egyesek Schedium „Studi­orum Systema Schedianum”10­1 továbbfejlesztéseként. Teljesen önálló műnek fogható fel. Nagyműveltségű, a legfrissebb pedagógiai irodalmat „naprakész” módon ismerő professzor, illetve munkaközösség munkája. Feltételezték Vand­rák András szerzőségét.11 Ez azért nem valószínű, mert ennek akkor legalább az 1842. A. szöveget ellenőrző bizottság munkálkodásában nyomának kellene lennie. A bizottság jegyzője Vandrák volt, sehol sincs utalás sem a kiküldés­nél, sem az anyagban Vandrák szerzőségére. Lehet, hogy itt volt olyan lényeges a közreműködése, hogy ezt később mint szerzői működést tartották számon. Az 1841-ben először elfogadott szöveg latin nyelvű volt. Eredeti példánya SzelÉNYI Ödön szerint rongált állapotban 1917-ben megvolt.12 Van egy, a lénye­ges részeket tartalmazó, bár másolási sorrendben a Szelényi által ismertetett latin, a Markusovszky Sámuel által ismertetett magyar13 és a Protestáns Egy­házi és Iskolai Lap (továbbiakban PEIL)-ben ismertetett magyar14 szövegtől eltérő aláíratlan latin példány.15 Szelényi szerint a latin jegyzőkönyvet Paulus Dobrottka Trencséniensis írta alá. A latin szöveg eredetiségét csak szövegelem­zéssel lehet kikövetkeztetni. Szelényi például közli 1e azoknak a pedagógus kívánságoknak, amelyeket én cikkem második fejezetében magyarul közlök, az utolsó bekezdését latinul. Ő maga is, mint „lendületes” szövegről szól a tényleg kifejezetten irodalmi színvonalú latin alkotásról. A magyar szöveg, melyet én közlök, inkább pontosságra törekvő, egyszerű, rövidített fordítás. Ugyanezt mondhatjuk példaként egy másik részletről is. Ezt Szelényi nem közölte. „Denique profundo cum reverentiae sensu sustinemus etiam vola et desideria nostra de nonnullis vitae scholasticae partibus, a quibus tam­en omnium nostrorum in educanda juventute patriae contuum et laborum successis et prosperitas pendere videtur aequo”. A magyar szövegben ugyanez: „Végre legmélyebb tisztelet mellett, bátorkodunk óhajtásainkat az oktatók közéletbeni állásáról, mellytől az ifjúság nevelésére fordított minden igyekeze­teink s munkálkodásaink sikere függni látszik . . . ajánlani.” Ugyancsak rövidebb, kihagyásos a magyar szöveg a cikkem III. fejezetében ismertetendő tankönyv­ajánlásoknál. Semmi valószínűsége nincs annak, hogy valaki 1842-ben egy hűvös, tár­gyilagos jegyzőkönyvet költsön át latinba költői szavakkal. Az viszont igen könnyen feltételezhető, hogy a lírai latin szöveget súlyos és precíz prózai for­dulatokkal igyekezett visszaadni a magyar fordító. A kétnyelvűség ezekben az években egyébként is rendszer. Lásd a IV. fejezetben a pozsonyi gyűlésnél is. A felsorolt példákon kívül a magyar szöveg több más apró egyszerűsí­tése is bizonyítja a latin szöveg eredetiségét. 10 Pl. Békési Esperesség Levéltára 1841. VII. 7. 30. 11 N­ökk József: Az eperjesi ev. kollégium története. Kassa. 1896. 176. p. 12 Szelényi Ödön: A magyarországi evangélikus középiskolák története. Pozsony. 1917. 130. p. 13 Makkusovszky Sámuel: A pozsonyi evangélikus lyceum története. Pozsony, 1896.434. p. 14 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (továbbiakban PEIL) 1842. 79. pp. 15 BOL­GEA III. 16 Szelényi i. m. 133. p. 98

Next