Magyar Pedagógia 87. (1987)

1987 / 1. szám - SVÉD LÁSZLÓ: "Társadalmi, diákjóléti intézmény"

ismerik, értik egymást, és eszmeileg eléggé felvértezettek az egyetemesség vállalására az ifjúságvédelemben és a népszolgálatban egyaránt. A Turul fővezérsége egyre ingerlékenyebben reagált a Bolyai-kollégisták baloldali "eretnekségeire". A halottak napi koszorúzás után az ellentétek olyannyira kiéleződtek, hogy 1942 elején kenyértörésre került sor. Erre köz­vetlen okot adott Kovács Imre kitiltása a kollégiumból. A Turultól való el­szakadás előkészítése bonyolult művelet volt, benne kiemelkedő szerepet ját­szott Horváth Lajos. A fővezérség megtorolta a hűtlenséget: a tüzelőanyag szállítását leállították, a telefont, a szinte nélkülözhetetlen 17-38-38-as vonalat kikapcsolták. A Bolyai autonóm népi kollégiummá alakult át, s felvette Győrffy István európai hírű néprajztudósunk nevét. A közgyűlés Horváth Lajost válaszotta meg igazgatónak, Gyenes Antalt pedig igazgatóhelyettesnek. 1942 szeptemberé­ben változás következett be a tisztikarban, a kollégiumi gyűlés új igazgatót választott Kardos László személyében. Kardos nem volt ugyan párttag, de ro­konszenvezett a kommunistákkal. A Győrffy Kollégium indulása majdnem napra egybeesett Kállai Miklós mi­niszterelnökké való kinevezésével. Kállai hintapolitikája új sanszokat adott a kollégium progresszivitásának növeléséhez; ki lehetett, ki kellett használ­ni azt a körülményt, hogy a legális baloldal mozgástere tágabb volt, mint bárhol a németek által erőszakosan egyformává tett országokban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az idő szintén a GYIK baloldalának ked­vezett. E szélesítő évek következtek, olyan idők, amikor a frontokon megtört a "Deutschland, Deutschland über alles" varázsa, ugyanakkor a népeket egyfe­lől a megsebzett fenevadtól való félelem, másfelől a szabad holnap tisztázá­sának felelőssége űzte, hajtotta az összefogás felé. A GYIK még kevésbé nélkülözhette az úri pártfogó testületet, mint a Bo­lyai. A kollégium anyagi és politikai biztonsága, autonóm kormányzata két­ségkívül súlyos árat, félelmetesnek tűnő kompromisszumot követelt. Hiszen a pártoló tagság tisztikarában nemcsak az anglofilek kaptak helyet­­­ mint a­­hogy azt az idevágó történeti irodalom tévesen állítja —, hanem ott volt példának okáért az akasztófán végzett háborús bűnös, Bárdossy László, s An­tal István, nemzetvédelmi propaganda miniszter, a későbbi Sztójay-féle német bábkormány igazságügyminisztere is. Persze megint csak azt kell mondani, hogy hál’ istennek ez a szövetség egyoldalú elkötelezettséget vont maga után. Kardosék ugyanis az egészet Karácsony Sándor értelmezésében fogták fel, azaz úgy, hogy az urak semmit nem követelhetnek, az uraknak egy joguk van: adni. A GYIK biztosította a pártfogó testület tagjainak azt az akkoriban divatos

Next