Magyar Pedagógia 91. (1991)

1991 / 3-4. szám - DOKUMENTUMOK - Három főrangú ifjú az eperjesi kollégiumban (1667–1670)

Dokumentum Jegyzetek a levelekhez 1. Zabarius Izsák, 1632-1707 - János ev. lelkész és Neuholz Zsófia fia. Privigyén, Sopronban, 1659-től Wittenbergben tanult, itt magisteri címet szerzett, majd hazatért. Előbb Breznóbányán, 1661-től Eperjesen konrektor, 1667-től a kollégium filozófia- és teológiatanára. A 8. osztályt tanította, 1670- ben állását elveszítette. Egy ideig külföldön élt. 1676-tól Nagyszebenben volt ev. lelkész, utóbb dékán. Kisasszony húgunk­­ az 1662-ben született Petrőczy Kata, Szidónia. Nyári uram - bedeghi Nyári Ferenc, eperjesi tanulótársuk, Imre és slavniczai Sándor Mária fia. Fele­sége Thököly Zsigmond lánya, Zsófia volt. Wittnyédi uram - Eperjesen ekkor négy Wittnyédi fiú tanult, Zsigmond (sz. 1657., István fia), Ferenc és László (mindketten István fiának, Pálnak fiai) és Pál, aki bizonyára szintén Pál fia, bár a családfa az ő nevét nem tartalmazza (Nagy Iván: Magyarország családai. 12. Pest 1865. 232.). 2. Doktor uram - Pomarius, Sámuel, 1624 -1683 - Wroclawban, Thorinban, Frankfurtban és Witten­bergben végzett tanulmányok után 1653-tól Kölnben második pap, Salzwedelben superintendens, Magdeburgban első pap. A felsőmagyarországi rendek meghívására teológiai doktorátust szerzett, s 1667-től az eperjesi kollégium rektoraként teológiát és keleti nyelveket tanított. 1671-ben a császári hadsereg számára lefoglalták a kollégium épületét, majd 1673-ban a tanárokat kiűzték a városból. Pomarius tanítványaival előbb Szepesváraljára vonult; utóbb megtelepedési kísérletét föladva hazatért Németországba. Itt teológiát tanított, majd lelkészkedett. Ladiver, Illés, ifj., 1630 k. -1686 - id. Illés lelkész és Pataki Anna fia. Zsolnán, Lőcsén, Pozsonyban ta­nult, itt Comenius tanítványa volt. Erfurtban, 1651-től Wittenbergben járt egyetemre. 1652-től a zsol­nai, 1659-től a bártfai iskola rektora. 1667 februárjában Teplán ev. lelkész. 1667 őszétől az eperjesi kollégium 7. osztályának tanára, a jezsuitákkal folytatott hitviták harcos egyénisége. 1673-ban, a kollé­gium épületének elfoglalása után tiszolci pap, kishonti esperes. Utóbb Lengyelországban, majd Er­délyben élt, itt Nagyszebenben, Segesváron tanított. 1682-ben Thököly Imre hívására visszatért Eper­jesre a helyreállított kollégiumba.­­ Szinnyei József (Magyar írók élete és munkái. 7. Budapest, 1900. 630.) szerint 1668-ban hívták meg a kollégium tanárának. Éppen Petrőczy Miklós levele bizonyítja, hogy működését Eperjesen már 1667-ben megkezdte.­­ Szónoklattant az eperjesi kollégiumban a 6. osztály növendékei tanultak, ennek az osztálynak Lazius Ádám volt a kinevezett tanára. A Petrőczy fiúk, mint 1667. nov. 12-i levelükből is kitűnik, Ladiver Illéstől magánórán tanulták az oratoriát. 3. Csák István - id. Petrőczy István főember-szolgája. Wittnyédi uram­­ musai Wittnyédi István, 1612-1670 - János fia, ügyvéd. 1638-tól Sopron város jegy­zője, 1647-től pénztárnoka. 1655-ben Sopron vármegye országgyűlési követe. A Zrínyi család meghitt embere, a Wesselényi-összeesküvés egyik radikális szervezője. Ő dolgozta ki a Lipót császár elleni me­rénylet tervét, amelyet az összeesküvés vezetői elvetettek.­­ Minthogy Wittnyédi István az eperjesi kollégium egyik alapítója s legnagylelkűbb támogatója volt (egymaga 6000 forintot adott az iskola céljaira), s minthogy éppen e napon, 1667. okt. 18-án volt az iskola ünnepélyes megnyitója, e napok­ban Wittnyédi valóban igen elfoglalt lehetett. Nyári uram Szenti poharának vendégsége - a névadó szent, Ferenc napjának (okt. 4.) megünneplése. 4. Fakó uram - azonosíthatatlan személy. Szent Miklós pohara - Miklós napi ünneplés. Thököly István, késmárki, gróf, 1623-1670 - István és Thurzó Kata fia, nagybirtokos főnemes, a Pet­rőczy fiúk nagybátyja. Árva vármegye örökös főispánja, a felvidéki ev. nemesség vezéralakja, a Wesse­­lényi-összeesküvés egyik vezetője. Felesége rátóthi Gyulaffi Mária. Thököly Zsigmond, késmárki, 1618 -1678 - István és Hoffman Zsófia fia, István bátyja, a Petrőczy fiúk nagybátyja. III. Ferdinánd tanácsosa, királyi táblai bíró, nádorjelölt. 1674-ben rákényszerült, hogy sav­­niki jószágát a királyi ügyésznek átadja (a savniki apátság számára), és katolizáljon. Bedeghi Nyári Fe­renc apósa. Elmulat-elmulaszt. Lazius, Adam­­ Mihály ev. lelkész és Rovoczin Zsuzsanna fia. Árvaságra jutva id. Petrőczy István és Katinka Joachim superintendens támogatásával tanult Lőcsén, Sopronban, Zsolnán. 1661-től Thököly István költségén Wittenbergben járt egyetemre. 1666-tól az eperjesi kollégium 6. osztályának, a retori­­stáknak tanára, majd rövidesen Thököly István udvari lelkésze Késmárkon. 1668-tól árvai ev. lelkész. A protestánsok gyász­ évtizedében az üldöztetések hatására katolizált, s bazini plébános lett. 5. Praeceptor urunkra adták­­ t.i. az elbúcsúzott syntaxis-tanár, Schnatzinger János tisztét. Hogy ki volt az a tanító, aki a tisztet átvette, az iskola irataiból nem derül ki.

Next