Magyar Pedagógia 94. (1994)
1994 / 3-4. szám - KÖNYVEKRŐL - BÁRDOSSY ILDIKÓ: Várnagy Elemér: Cigány fiatalok a nagyvilágban
Könyvekről harmincas évektől kezdődően - a faji előítéletek megerősödése nyomán - egyre inkább átcsapott a cigányokkal szembeni diszkriminációs politikába.” (869. o.) A harmadik fejezet összehasonlító pedagógiai elemzéssel ad képet jó néhány európai ország (Anglia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Franciaország, Jugoszlávia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Magyarország) cigány közösségeiről, az ott élő cigány gyerekek helyzetéről, neveléséről - oktatásáról, az etnikumközi, illetve az etnikumon belüli (szociális, gazdasági, kulturális eredetű) konfliktusok gyökereiről. Az egyes fejezetekben olvasható összehasonlító adatok, helyzetképek, környezetrajzok, problémaelemzések, értékfeltárások, fejlesztési stratégiák forrásául nemcsak írott dokumentumok (nemcsak statisztikák, szakirodalmak, felmérések, kutatási anyagok, irattári dokumentumok) szolgálnak, hanem a szerző személyes tapasztalatai is. Érdemes néhány, a cigány fiatalok nevelésére-oktatására vonatkozó kezdeményezést kiemelni ebből - a jelen történéseit összehasonlító - nemzetközi kitekintésből. Angliában például az iskolán belüli cigány nevelési egységek feladatainak ellátására „a Cigány Nevelésügyi Tanácsadó külön speciális pedagógus gárdát képzett ki olyan programmal, melynek célja integrálni (nem asszimilálni!) a cigány fiatalokat az adott iskolarendszeren belül” (85. o.). Finnországban a Művelődésügyi Minisztérium cigányok iskoláztatásával foglalkozó csoportjának kezdeményezése nyomán „a cigány fiatalok tanulják saját történelmüket, művelik saját nyelvüket, megismerik saját kultúrájukat már az iskolapadban. Az iskolák nevelői ma már a másságot elismerő, meleg kapcsolatot alakítottak ki cigány tanítványaikkal. Örvendetes, hogy növekszik a cigány pedagógusok, szociális munkások száma.” (95. o.) Összehasonlító vizsgálatok érdekes eredménye, hogy az „olasz cigány gyermekek teljesítményei az iskolában jóval meghaladták például a német cigány tanulók szintjét. Ezekben az olasz osztályokban a pedagógusok igyekeznek a cigány kultúra elemeit beépíteni az oktató-nevelő munkába” (115. o.). Az iskolai teljesítményt, ahogy ezt a vizsgálat további adatai bizonyítják, a jobb életkörülmények, a kedvezőbb szociális helyzet is befolyásolják. A magyarországi helyzetelemzés - könyvben olvasható - záró gondolatai megszívlelendők mindannyiunk számára: „...a kudarcok nagyrészt elkerülhetők, ha a cigány fiataloknál a szorosabb értelemben vett oktatás helyett a nevelés tágabb értelmezésében (benne az oktatás is) gondolkodunk és cselekszünk. (...) nem úgy nevelek, hogy egyirányúan okítva ráerőltetek, ráadok, ráteszek ismereteket a nevekre, hanem megkísérlem belőle 'kihúzni' azt, ami potenciálisan benne van, csak megnyilvánítania kell. Ehhez persze előbb meg kell ismernünk empatikusan a ránkbízottakat, átélni (ilyen értelme is van az „educo" szónak!) a másik kultúrát, amely mássága ellenére értékben azonos a mienkkel”. (132. o.) Nemcsak a cigány közösség, de valamennyiünk érdeke, hogy a 12 milliós európai, s mintegy 600 ezres magyarországi cigányság életét, hagyományait, kultúráját, lelkiségét készek, és képesek legyünk megismerni, megérteni. Hiszen csak így adhatunk - önmagunkat is gazdagítva „emberségből példát” ahhoz, hogy a világon élő népek, nemzetek, népcsoportok békében, emberhez méltón éljenek egymás mellett, éljenek együtt ezen a Földön. „A cigányság kulturális egyenrangúságának elismerése magával hozná mindenütt a multikulturális nevelés bevezetését, mely a kölcsönös elfogadáson alapszik”. (89. 0.) Bárdossy Ildikó