Magyar Pedagógia 95. (1995)
1995 / 1-2. szám - SZEMLE - FALUDI SZILÁRD: Kötöttség és/vagy szabadság? (Vázlat két pedagógia szembenállásának történetéről)
MAGYAR PEDAGÓGIA 95. évf. 1-2. szám 113-118. (1945) Kötöttség és/vagy szabadság? (Vázlat két pedagógia szembenállásnak történetéről) Faludi Szilárd A „Jövő útjain” című folyóirat 1925-1935-ös jubileumi számának most ünnepelhetnénk a hatvanadik évfordulóját. Ha ünnepelnénk, de a vélemények megoszlanak. Egyesek e folyóiratnak még az emlékét is eltemetnék, gyermek tanulmányi irányzatával együtt, mások ugyanezért az egekig magasztalnák. A kétféle vélemény a pedagógia jó 70 éves frontharcait idézi, két pólusával: az egyik „a pedagógia a nevelés céljából levezetve” (Herbart), a másik a gyermekből kiinduló pedagógia (Pädagogik vom Kinde aus Ellen Key; Montessori Mária). Későbbiekben majd látni fogjuk, hogyan tudatosodik - nemcsak a probléma története, de a probléma is - Fináczynál, a klasszikus magyar pedagógia koronázatlan fejedelménél. Érdekesség kedvéért hadd utaljak rá: múltbeli katolikus, „nemzeti” - konzervatív katedrapedagógusunk, a már 15-16 éves korában naplót vezető, Kantot, Aristotelest, Hume-ot olvasó Pauler Ákos didaktikájában meglepő rokonszenvvel ecsetelt Montessori módszereit. Azt mondja: a pedagógus felrajzolhatja a kört a táblára (ebben az esetben a tanulók csak passzívan szemlélhetik azt), de rajzolhatunk kört a földre is, úgy hogy a kicsik körbe járják, táncolnak rajta, koronggal játszanak stb. Ez utóbbi az aktív, cselekvéses ismerkedés. Ez mélyebb nyomot hagy, amit magunk „alkotunk”, azt ezzel igazából elsajátítjuk, megismerjük. Vagyis a frontvonalak nem mindig egyenesek, nem mindig egyértelműek. A herbartiánus, illetve az új nevelés hívei és eszméi között nem csak ellentét feszül, hanem ugyanakkor tapasztalható közvetítés, kölcsönhatás, egymással való közlekedés néha közeledés is. Ugyanaz a pedagógus nem ugyanaz a pedagógus. Az imént említett Pauler Ákos, aki rokonszenvvel nyilatkozott a cselekvéses, alkotásos tanulásról, ugyanebben a didaktikában azt is kategorikusan kijelenti: „a tanítás ismeretek közlése”. Ugyanakkor másutt hangsúlyozza: a megismerésben a tanulónak is aktívnak kell lennie. (Talán előadásai lejegyzőinek henyeségéről lenne szó, vagy egyszerűen egy logikai filozófus belső ellentmondásáról? Nem tudjuk.) Ha már a megismerésnél tartunk: katedrapedagógusok jó néhánya megkülönböztetett szemléletből eredő megismerést, továbbá mások elmondásából, vagy már megismert fogalmakból levezetett - esetleg könyvekből kiolvasott, egyszóval deduktív - megismerést, s végül hic Rhodus, hic salta (értékmegragadó élményt), azaz bármily ellentmondásos irracionális megismerést (erre „ráébred” az ember - mondják).