Magyar Pedagógia 106. (2006)
2006 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - SOMOGYVÁRI LAJOS: Géczi János: A rózsa és jelképei. Az antik mediterráneum
könyvekről szoktak nevezni. A dialógusként felfogott megismerésnek ez a jellege a jelentésképzés kimeríthetetlen forrása, s a kritikák egyik fő támadási felülete is. Mindez lehetséges, hogy csak választás kérdése, vagy elfogadjuk a plurális igazság, a megközelítések sokaságának álláspontját, vagy megmaradunk az egyetlen jelentés, s ennek feltárhatóságának „mítoszában”. A módszer „Anything goes.”, a posztmodern kétely a tudományosság legitimációjának irányában nem biztos, hogy ahhoz az egyszerű olvasathoz kell, hogy vezessen minket, amely mindenfajta módszert elvet, illetve radikálisan felforgatja a bizonyítási eljárásokat, keresve a kimondatlant mögöttük. Józan ésszel beláthatjuk ennek tarthatatlanságát, hiszen egymás közötti kommunikációnkhoz szükséges a tudásbeli megegyezés bizonyos minimuma, és ugyanez elmondható egy közös emberi tudás alaptermészetéről is. Egy olyan kutatás végeredményét kapjuk itt kézhez, mely az „anything goes” felfogásból annak szó szerinti értelmét hasznosítja. Meghatározott cél érdekében keresett helyek összeállítása során hasznosít különféle diskurzusokat a szerző: az irodalmi szövegek elemzésétől, a szimbólumok értelmének feltárásán át, művészet-, mentalitástörténeti szövegrészekig. Egységbe foglalja mindezt a rózsa képe, transzformációkon túl is kimutatható funkciói, jellemzőként elfogadott tulajdonságai. „A művészet nem a való világ másolata. Ilyen kárhozatos dologból elég egy is.” El kell fogadnunk, hogy a valóság képét mi konstituáljuk, a nyelvi megelőzöttséget nem tudjuk kikerülni. Egy ilyen konstrukció lehet a világról a rózsának és jelképeinek végigkövetése. Somogyvári Lajos . Feyerabend, P. (2002): A módszer ellen. Atlantisz, Budapest .Virginia Woolfot Goodman idézi meg, tanulmányának legelején.Goodman, N. (2003): Az újraalkotott valóságról és a képek hangjairól. In: Horányi Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Typotex, Budapest, 41. 347