Magyar Pedagógia 106. (2006)

2006 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - SOMOGYVÁRI LAJOS: Géczi János: A rózsa és jelképei. Az antik mediterráneum

KÖNYVEKRŐL Géczi János: A rózsa és jelképei. Az antik mediterráneum Gondolat, Budapest, 2006. 336 o. A rózsa története A mű legcélszerűbb megközelítése talán kimondott és kimondatlan előfeltevései alapján indulhat meg. A könyv fülszövege és az Előszó is hangsúlyozza a szöveg kettős­­ botanikai és szimbólumtörténeti - kötődését. Egy olyan (művelődés)történeti vizsgálatot végez el benne a szerző, amely egy növény előfordulási helyei (locusai) alapján bont ki jelentéseket, emberi tevékenységekben megnyilvánuló funkciókat, s próbál meg fel­vázolni egy történetet - a rózsa történetét. Komplex célkitűzés, melyhez hasonlóan sokrétű forrásanyag, s me­todológia párosul. Néhány olyan kérdésre szeretnék koncentrálni, melyek egyáltalán nem, vagy csak kevéssé kifejtettek a szövegben, de mindenképpen ott állnak a mű elméleti hátterében. Elsőként a történet, történelem szavak értel­mét kell megvizsgálnunk, hiszen a vizsgált munka civilizáció / kultúrtörténeti irányultságú - s mint ilyen, kulcsfontosságú benne temporalitás, történetiség, elbeszélés és elbeszélhetőség kapcsolata. Ezt követi (a tárgy­választásból logikusan következve) tudomány és művészet területeinek elhatároltsága, illetve egymásba csú­szása. Végül a módszer kapcsán szeretnék néhány szót ejteni módszer és módszerellenesség kapcsolatáról. Te­hát, összességében a mű elméleti előfeltevéseire reflektálnék, s nem foglalkozok a munka tartalmi oldalával. Történelem és történetek A megközelítés meghatározza a történet felépítését - Hayden White­ óta közhelynek számít a történeti ku­tatásokat végzők számára, hogy az általuk feltárt történelem csak egy, a lehetségesek közül. Azt hiszem, a szerző tudatában van annak, hogy az általa felépített történet / narratíva egy keresztmetszetet ad a múltról, melynek feladata nem a magyarázat, hanem a megértést­e - az Előszóban is többször felvetődik az interpretáció nehézsége, erőfeszítést igénylő jelleget. 1 White, H. (1997): A történelem terhe. Osiris, Budapest. 2 Burckhardt volt talán az első olyan történész, aki felvetette annak lehetőségét, hogy a történelemben­­ a tör­ténelemből csak ilyen keresztmetszetek kimetszése lehetséges, melyek közül egyik sem tarthat igényt az igazság kizárólagos birtoklására - s írta ezt 1868-ban! /Burckhardt, J. (2001): Világtörténelmi elmélkedések. Atlantisz, Budapest./ Az újfajta kutatói attitűdöt Gyáni Gábor (2000) foglalja jól össze, tanulmányában hermeneutikai alapállást felvéve: minden tudományos vizsgálat egy válasz, arra a kérdésre, ami elindította ezt a kutatást. Tehát nem egy tőle független, tényszerű múltbéliséget tár fel a kutató, hanem maga konsti­­tuálja meg a történelmet kérdésfelvetésével.­­Gyáni Gábor (2000): Miről szól a történelem? Posztmodern ki­hívás a történetírásban. In: Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. - Napvilág, Bu­dapest, 2000. 11-30./ 3 Az időbeliségen átívelő, azt leküzdő értelmező-megértő megismerés kidolgozása is a hermeneutika (első­ként a bibliai hermeneutika) érdeme. Fontos itt hangsúlyozni eme tudásterület kapcsolódásait a szimbólum­kutatással, ikonográfiai-ikonológiai vizsgálatokkal.

Next