Magyar Pedagógia 106. (2006)
2006 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - SOMOGYVÁRI LAJOS: Géczi János: A rózsa és jelképei. Az antik mediterráneum
KÖNYVEKRŐL Géczi János: A rózsa és jelképei. Az antik mediterráneum Gondolat, Budapest, 2006. 336 o. A rózsa története A mű legcélszerűbb megközelítése talán kimondott és kimondatlan előfeltevései alapján indulhat meg. A könyv fülszövege és az Előszó is hangsúlyozza a szöveg kettős botanikai és szimbólumtörténeti - kötődését. Egy olyan (művelődés)történeti vizsgálatot végez el benne a szerző, amely egy növény előfordulási helyei (locusai) alapján bont ki jelentéseket, emberi tevékenységekben megnyilvánuló funkciókat, s próbál meg felvázolni egy történetet - a rózsa történetét. Komplex célkitűzés, melyhez hasonlóan sokrétű forrásanyag, s metodológia párosul. Néhány olyan kérdésre szeretnék koncentrálni, melyek egyáltalán nem, vagy csak kevéssé kifejtettek a szövegben, de mindenképpen ott állnak a mű elméleti hátterében. Elsőként a történet, történelem szavak értelmét kell megvizsgálnunk, hiszen a vizsgált munka civilizáció / kultúrtörténeti irányultságú - s mint ilyen, kulcsfontosságú benne temporalitás, történetiség, elbeszélés és elbeszélhetőség kapcsolata. Ezt követi (a tárgyválasztásból logikusan következve) tudomány és művészet területeinek elhatároltsága, illetve egymásba csúszása. Végül a módszer kapcsán szeretnék néhány szót ejteni módszer és módszerellenesség kapcsolatáról. Tehát, összességében a mű elméleti előfeltevéseire reflektálnék, s nem foglalkozok a munka tartalmi oldalával. Történelem és történetek A megközelítés meghatározza a történet felépítését - Hayden White óta közhelynek számít a történeti kutatásokat végzők számára, hogy az általuk feltárt történelem csak egy, a lehetségesek közül. Azt hiszem, a szerző tudatában van annak, hogy az általa felépített történet / narratíva egy keresztmetszetet ad a múltról, melynek feladata nem a magyarázat, hanem a megértéste - az Előszóban is többször felvetődik az interpretáció nehézsége, erőfeszítést igénylő jelleget. 1 White, H. (1997): A történelem terhe. Osiris, Budapest. 2 Burckhardt volt talán az első olyan történész, aki felvetette annak lehetőségét, hogy a történelemben a történelemből csak ilyen keresztmetszetek kimetszése lehetséges, melyek közül egyik sem tarthat igényt az igazság kizárólagos birtoklására - s írta ezt 1868-ban! /Burckhardt, J. (2001): Világtörténelmi elmélkedések. Atlantisz, Budapest./ Az újfajta kutatói attitűdöt Gyáni Gábor (2000) foglalja jól össze, tanulmányában hermeneutikai alapállást felvéve: minden tudományos vizsgálat egy válasz, arra a kérdésre, ami elindította ezt a kutatást. Tehát nem egy tőle független, tényszerű múltbéliséget tár fel a kutató, hanem maga konstituálja meg a történelmet kérdésfelvetésével.Gyáni Gábor (2000): Miről szól a történelem? Posztmodern kihívás a történetírásban. In: Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. - Napvilág, Budapest, 2000. 11-30./ 3 Az időbeliségen átívelő, azt leküzdő értelmező-megértő megismerés kidolgozása is a hermeneutika (elsőként a bibliai hermeneutika) érdeme. Fontos itt hangsúlyozni eme tudásterület kapcsolódásait a szimbólumkutatással, ikonográfiai-ikonológiai vizsgálatokkal.