Magyar Pszichológiai Szemle 4. (1931)
1931 / 3-4. szám - ISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK - FOCHER LÁSZLÓ: A cselekvő eugenikának és a psychiatriának öröklésbiologiai és orvosi vonatkozásai / Benedek László
84 Ismertetések, bírálatok A circularis elmezavar öröklési módját különböző szerzők receszszívnek, dominánsnak, illetve nemhez kötötten dominánsnak tartják ; az utóbbi felvétel mellett szól a női nem túlnyomó volta a circularis betegek között, ellene szól azonban sok, egyelőre még tisztázatlan, kivétel. Annyi bizonyos, hogy az egyik szülő circularis megbetegedése a gyermekek 30°/0-nak c-s megbetegedését s további 30%-uknak cykloid psychopathává fejlődését valószínűsíti; mindkét szülő circularis megbetegedése gyermekeik megbetegedésének, illetve fogyatékosságának valószínűségét 621/2, illetve 271/3°/o-ra emeli. A Huntington- t.hhoreát egyszerűen domináns öröklődési módon öröklődőnek tartja, de — mások észleléseivel egybehangzóan — úgy véli, hogy egyrészt a H.-t meghatározó gén (vagy géncsoport) önmaga sem egységes, másrészt alkalmas arra, hogy más kórokozó géncsoportokkal együttes öröklődést létrehozó szorossággal kapcsolatba lépjen. Az előbbi megállapítást illetően : vannak elbutulással járó és elbutulás nélküli, vannak korai remegéssel járó s remegés nélküli, stb. H. esetek, melyek következetesen ezen különleges alakban öröklődnek. Az együttes öröklődést illetően maga is észlelt következetesen genuin migrainnel, illetve genuin epilepsziával szövődötten öröklődő H.-ban megbetegedett családokat. A myoklonus-epilepszia az egyszerűen recesszív örökléses megbetegedések közzé tartozik. Az epilepsziát — túlnyomóan — az általános emberi görcskészségnek kóros ingerekre való [túlérzékeny, vagy normális] reakciójának tarja; kisebb részben, mintegy 6°/0-ban, a görcskészség oly kóros mértékűvé fokozódik, hogy a felfokozott ingerlékenységű egyén már az élet rendes, mindennapi ingereire is görcsrohammal felel. Utóbbi esetek az epilepsziára jellemző lelki alkatot is mutatják. A görcskészség tényezői között az adrenalis rendszer s általában a belső elválasztásos mirigyek rendszere kimagasló szerepet tölt be, mit Benedek már két évvel Fischer idevonatkozó közleménye előtt megállapított. A genuin epilepszia általában recesszív módon öröklődik, de egyes családokban domináns öröklési módot is mutathat s gyakran szövődik örökletes balkezességgel, éjjeli ágybavizeléssel s beszédzavarokkal [dadogással, Ref.]. Davenport közlése szerint a figyelembe vett fajok közül legkisebb epilepszia-hajlamosságot a japánok (0*45°/oo) és a keleti indiánok (1‘2'/oo), a legnagyobbat Chorea lakossága (23'8°/no) mutatja. Európában Olaszországnak van igen magas epilepszia-megbetegedése (ll-53u/oo), mit D. rokonházasságok gyakoriságával magyaráz. Egyik szülő epilepsziája esetén különböző szerzők a gyermekek 25—14,6%-t találták betegnek. A genuin elmegyengeség öröklésmenete tisztázatlan. Lenz szerint a könnyebb esetek domináns, a súlyosabbak recesszív módon öröklődnek. A genuin elmegyengeség fajegészségrontó hatását lényegesen befolyásolja az a körülmény, hogy elmegyenge egyének előszeretettel választanak elmegyenge házaspárt maguknak, ami a fogyatékosság megnyilvánulása szempontjából ép oly káros, amilyen hasznos az elmegyengeség genjének a már megbetegedett családok genotípusában való meghagyása (s az egészséges családok genotípusának kímélése) révén.