Magyar Pszichológiai Szemle 5. (1932)
1932 / 1-4. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó
6 Benedek László A múlt év folyamán halt el a jeles esslingeni pszichothera-fieuta, havi Toczek, aki a „psychokatharsis“-nak volt Frank után elkes művelője, és egynémely pszichopathológiai kérdéshez, így pl. a kataton szuper problémájához gyűjtött nagy gonddal adatokat. A múlt év szept. 3-án halt el az igen sokoldalú A. Grotjahn, aki Berlinben mint gyakorló idegorvos tevékenykedett és akinek demográfiái, szociál-pathológiai és az elfajulás problémáit tárgyaló munkái a néplélektannal és a kórlélektannal szoros kapcsolatot tartottak fenn. A normális és kóros agyvelő kutatásának tudományát és a neuropszichiátriát két rendkívül súlyos veszteség érte. 1931. október 17-én, 48 éves korában, elhalt Alfons Jacob professzor, a hamburgi agypathológiai intézet vezetője, a nagyvonalú kutató, akit átfogó elméleti ismeretek, rendkívüli lelkiismeretességgel párosult vasszorgalom és nagyszerű technikai készség jellemeztek. Az Alzheimer és Nissl befolyása alatt megindult tudományos munkásságát a Weygand által mintaszerűen berendezett agyszövettani kutatóintézetben folytatta. Különös érdemeket szerzett az extrapyramidalis rendszer kórlélektani kutatásával és legelsők között volt, aki a lélektan számára anynyira fontos relációkra — a subcortex üzemzavara és a lelki magatartás között —, a kezdeményezőképességnek, a lelki igénybevehetőségnek és az affektivitásnak zavaraira, gondos megfigyeléseinek kapcsán, rámutatott. Elismertek az extrapyramidiumról és az agy velő szerkezetéről szóló monográfiái, mint gazdag forrásmunkák. Mint morfológus azon kevesek közé tartozott, akiket a szerkezeti képek az élettani és kóros történések feltételeinek és megvalósulási folyamatainak továbbkutatására ösztönöztek és aki nemcsak a kutatási célokat tekintette a maga életfeladatának, hanem egyszersmind lelkes tanítványokat nevelt, akik iskolájának presztízsét növelték. Jacob halála után 4 nappal költözött el örökre körünkből, 55 éves korában, a geniális és fáradhatatlan wieni agypathológus, Báró Economo Konstantin, akinek nevét a pszichológiát is közelről érdeklő életmunkája az egész világon rendkívül tiszteltté tette. A berni I. Nemzetközi Ideggyógyászati Kongresszusnak utolsó délutánján találkoztam vele utoljára, a múlt év szept. 4-én, röviddel a halála előtt, amikor is az ő közvetlen, kedves modorában vázolta előttem a nehézségeket, amelyek előtt áll, amikor néhány óra múlva az elme- és ideggyógyászat oktatásának problémáiról kell értekeznie. Ekkor már jelentéktelennek látszó, iniciális tünetekben a szív koszorús ereinek megbetegedése jelen volt, amely a halálos kimenetelig gyorsan súlyosbodott. Az általa felfedezett ú. n. Economo-féle betegségnek , a járványos agyvelőgyuladásnak felfedezésén kívül, neki köszönhetjük a közti- és középagy átmeneti pontjaira lokalizált, alvást szabályozó központnak és az ébrenlét centrumának az agyvelői és a testi alvás