Magyar Pszichológiai Szemle 6. (1933)
1933 / 1-2. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó
Elnöki megnyitó. A Magyar Psychologiai Társaság 1933. évi április hó 7-én tartott Közgyűlésén elmondotta: BENEDEK LÁSZLÓ. Tisztelt Közgyűlés! Szomorú kötelességemnek kell eleget tennem, amikor működési évünk alatti súlyos veszteségeink felett érzett őszinte fájdalmunknak adok kifejezést. Elvesztettük Négyessy László (1861—1933) választmányi tagunkat, aki egyesületünk munkájában nagy érdeklődéssel vett részt és egyike volt az irodalom- és nyelvtudósoknak, akiknek nagyszerű szaktudása meglepő sokoldalúsággal társult. A magyar nyelvnek és szépirodalomnak szerelmese volt ő, akinek számára a formát nemzeti tartalmak töltötték meg és akinek csodálatos munkaszeretete, ügybuzgósága, páratlan lelkiismeretessége magyarázza — tudományos kihatásainak jelentős voltán kívül —, az adminisztrációs munkakörben való nélkülözhetetlenségét. Még hat héttel halála előtt mindannyian tanúi voltunk annak, hogy mint védte meg — súlyos szívattaque-kal és az azt kísérő lég—szomjjal küzdve — itt Társaságunknak egyik értekezletén a vitában a tudományos magyar nyelvet a rendszertelen, egyéni, szükség- és célnélküli újításokkal, deformációkkal szemben. Az önfeláldozó, munkafanatikus tudóstípusnak példányképe marad mindenkoron. Súlyos az a veszteség is, amely társelnökünknek, Hornyánszky Gyulának (1869 -1933), a classica philologia rendes tanárának elvesztésével Társaságunkat érte. Ő az ókori, a homérosi beszédekben kifejezésre jutó tömegmozgalmak és ősvallások kutatásán kívül „A közvélemény elmélete“ c. újabb lélektani tárgyú munkájával fűzte szorosabbá a kapcsolatot az Ő sajátképein munkamezeje és a lélektan tevékenységi területe között. Egyébként is erős és mély lélektani érzék, igen terjedelmes, dispozicionális tudás jellemezte. Aránylag kevesebbet írt meg és életének utolsó idejében is állandóan az adatgyűjtés munkájával volt elfoglalva. Általános elismerésre talált társadalomtudományt.