Magyar Pszichológiai Szemle 6. (1933)

1933 / 1-2. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Gróf Apponyi Albert

GRÓF APPONYI ALBERT BENEDEK LÁSZLÓ elnök emlékbeszéde a Magyar Psychologiai Társa­ságnak 1933. évi április hó 7-én tartott Közgyűlésén. Egy tudományos társaság sajátszerű társulási típust kép­visel. A kollektív tudat dacára az egyes alkotók, mint trópusi pandantsták, külön állanak , de az egyéni külön létezés, ez a partikularizmus, a közösségi munkát nemcsak nem zavarja meg, hanem ellenkezőleg éppen ezáltal a szellemi együttműködés különös belső értéket nyer. Érzelmi behatások azonban még az egyéni különállással jellemzett ezen szocietást is tömeggé kap­csolják, amelyet most Gr. Apponyi Albertnek, társaságunk legelső tiszteletbeli tagjának halála miatt érzett lelki fájdalom sajgásá­nak közös ritmusa még szorosabb egységbe olvaszt össze. „Szeretem azt, akinek a lelke pazarolja magát, aki nem ad vissza, — mert mindenkoron csak ajándékoz és nem akarja magát megóvni“ — ez a jelmondata a Nietzsche-féle „ajándékozó szeretettnek, amely nem szorul arra, hogy „idegen“ érzéseket megéljen és reaktív önmegadásban teljesüljön, hanem az emberi­személyes világnak keretei között az önkéntes feláldozásnak késztetéseit hordozza lelkében. Gr. Apponyi Albert egész élete a maga­ ajándékozásnak, a közösségi eszme herotizmusának, a történelmi nemzet iránt való hűségnek és az általános emberi igazság áhítatának apotheózisa. Az államférfinak hivatását egy bizonyos embercsoport érdekeinek legjobb szolgálata, védelme alkotja — a politikai élet küzdőterén, amelyen a közösségek létére elhatározó jelentő­séggel bíró intézményeknek és cselekményeknek célszerűségére, helyességére vonatkozó elvi harcok zajlanak le. Azon komplikált feltételek, amelyek a közösségi élet kontinuens folyamatának med­ret és irányt szabnak, a vezérszereplők kihatásait, népek, korok és ad hoc helyzetek szerint, rendkívül változó fokban engedik érvényre jutni. A korukra hatással bíró személyiségek egyrészt utánzásra méltó példányképet képviselnek abban az alkalmazkodó maga­tartásban, amelyet az egymás felé rétegződő és egymással gyak­ran rivalizáló fejlődési szakok közé eső átmenetek tesznek szükségessé. Ugyanők a likvidálni és elérni szándékolt fázisok

Next