Magyar Pszichológiai Szemle 6. (1933)
1933 / 1-2. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Gróf Apponyi Albert
GRÓF APPONYI ALBERT BENEDEK LÁSZLÓ elnök emlékbeszéde a Magyar Psychologiai Társaságnak 1933. évi április hó 7-én tartott Közgyűlésén. Egy tudományos társaság sajátszerű társulási típust képvisel. A kollektív tudat dacára az egyes alkotók, mint trópusi pandantsták, külön állanak , de az egyéni külön létezés, ez a partikularizmus, a közösségi munkát nemcsak nem zavarja meg, hanem ellenkezőleg éppen ezáltal a szellemi együttműködés különös belső értéket nyer. Érzelmi behatások azonban még az egyéni különállással jellemzett ezen szocietást is tömeggé kapcsolják, amelyet most Gr. Apponyi Albertnek, társaságunk legelső tiszteletbeli tagjának halála miatt érzett lelki fájdalom sajgásának közös ritmusa még szorosabb egységbe olvaszt össze. „Szeretem azt, akinek a lelke pazarolja magát, aki nem ad vissza, — mert mindenkoron csak ajándékoz és nem akarja magát megóvni“ — ez a jelmondata a Nietzsche-féle „ajándékozó szeretettnek, amely nem szorul arra, hogy „idegen“ érzéseket megéljen és reaktív önmegadásban teljesüljön, hanem az emberiszemélyes világnak keretei között az önkéntes feláldozásnak késztetéseit hordozza lelkében. Gr. Apponyi Albert egész élete a maga ajándékozásnak, a közösségi eszme herotizmusának, a történelmi nemzet iránt való hűségnek és az általános emberi igazság áhítatának apotheózisa. Az államférfinak hivatását egy bizonyos embercsoport érdekeinek legjobb szolgálata, védelme alkotja — a politikai élet küzdőterén, amelyen a közösségek létére elhatározó jelentőséggel bíró intézményeknek és cselekményeknek célszerűségére, helyességére vonatkozó elvi harcok zajlanak le. Azon komplikált feltételek, amelyek a közösségi élet kontinuens folyamatának medret és irányt szabnak, a vezérszereplők kihatásait, népek, korok és ad hoc helyzetek szerint, rendkívül változó fokban engedik érvényre jutni. A korukra hatással bíró személyiségek egyrészt utánzásra méltó példányképet képviselnek abban az alkalmazkodó magatartásban, amelyet az egymás felé rétegződő és egymással gyakran rivalizáló fejlődési szakok közé eső átmenetek tesznek szükségessé. Ugyanők a likvidálni és elérni szándékolt fázisok