Magyar Pszichológiai Szemle 7. (1934)

1934 / 1-2. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Az insulin-shock hatása a szemléletre

Benedek László a generális nézőpontot érvényesítette a beteg lelki élet szubjek­tív jelenségeinek kutatásában tudvalevőleg a Jaspers-féle fe­nomenológia is, amely a betegek által a valóságban megélt lelki állapotoknak szemléletes megjelenítését tette feladatává, („anschaulich zu vergegenwärtigen“ Jaspers", — „durch Erleben, Einfühlung, Repräsentation...“ slande). A kórlélektani adatok, mint a tágabb értelemben vett empiriás lélektannak tényei is, bármely lélektani rendszer kere­tei közé beilleszthetők. A következőkben előadott észleleteink főleg a sztatikusan értő, fenomenológiai lélektannak ismeret­­állományát vannak hivatva gazdagítani,­­ a szemléletek meg­élésének köréből. A legutóbbi évek vitaanyagában is az érzék­lét és az érzéklés elemzése ismét fokozott figyelemben részesül. E helyen csak H. Werner, E. Straus, Metzger és v. Hornbostel vizsgálódásaira utalok. A tárgyiasan adottnál, quidditása mellett, amely az összélményben, mint gnosztikus elem, mindig tekintetbe jött, — a pathikus mozzanat külön hangsúlyozásra talál. De az adva­ létezésnek ez a szubjektív, tárgyiatlan módja („Dasein“ és „Lasein“, pl. „uns soundso zumute sein“) E. Straus szerint — szemben Werner-rel — nem korlátozódik csak az észrevevési folyamatnak bizonyos időbeli fázisaira, hanem minden szem­léleti élménynek elvileg elengedhetetlen tartozéka. Itt nem a Husserl-féle fenomenológia aktusának és intencionális tárgyá­nak elkülönítéséről van szó, hanem olyan evidens, fogalom előtti communicatio-ról, egy­­Wien-ről, amely még az élménytartalom határterületébe esik. Mindez igazolja, hogy a szemléleti tartalmak és objektiváló aktusok körébe eső kórlélektani kísérleti adatoknak nemcsak gyakorlati, hanem elméleti értéke is van. Miután a gnosztikus műveletek zavarára vonatkozó észle­lések relatív csekély számukkal tűnnek ki és miután az insulin­­shock-nak az elmebeli történések­ és tartalmakra, így speciáli­san az érzéklésre és szemléletre való hatásával, tudomásom sze­rint, az irodalom még nem foglalkozott, bátor vagyok a Magyar Psychiológiai Társaság­ot idevonatkozó észleleteimről tájékoztatni, amelyeket, jórészben, mint melléktermékeket nyertem az insulin­­shocknak, főleg idült elmebajoknál eszközölt therápiás alkalma­zása rendjén. Az észlelt percepciós, illetve gnosztikus zavaroknak, aktuális élményeknek tényközeli ismertetése — schematizálásra való törekvés nélkül — fogja képezni főtörekvésemet. Az insulint klinikánkon már 6 év óta használjuk fel, főleg schizophreniánál, a gyógykezelésre kisebb- és középdosisokban, nemcsak roborálás és a vízháztartás egyensúlyának helyreállí­tása céljából, hanem főleg negativisztikus betegeknél az absti­nentia leküzdésére. 1933. decemberéig összesen 40 schizophre­­niásnál alkalmaztuk változó adagolásban; említésre méltónak találjuk, hogy az insulin tetemes segítségünkre volt a negati­­vizmus leküzdésében, úgyhogy segítségével a mesterséges ete­

Next