Magyar Pszichológiai Szemle 9. (1936)

1936 / 1-4. szám - KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK - Az ú. n. sérüléses idegességről / Benedek L.

92 Ismertetések, bírálatok, m­ás álelbutulás esetében — többé-kevésbbé tudatos akaratlagossággal ép elmegyenge voltát kívánja bizonyítani és elég élelmes ahhoz, hogy durva túlzásoktól, melyek a mímelést rögtön elárulnák, tartózkodjon. Ilyenkor néha a mímelést abbanhagyhatjuk, ha segédorvosunknak „titokban“ oda szólunk valamit, ami az elmegyengeség elismerését vizsgált részére veszedelmesnek tünteti fel. Az elmegyengeségnek nincsenek jellemző testi tünetei. Elfajulásos jelek halmozódása az elmegyengeség egyébb tüneteit valószínűsíti. Az elmegyengeség különleges alakjai közül a családi vakságos hülye­séget (amaurotikus idiotiát) és az agyvelő dudoros keményedését (tubero­sus sklerosisát) feltétlenül örökletesnek tartja, a mondol idiotia szárma­zását kérdésesnek tekinti; lehet, hogy az anya elöregedett voltának is van szerepe ezen fogyatékosság keletkezésében. A többi elmegyengeségnek, különösen a veleszületett elmegyengeség­nek 50—60%-a örökletes. A szerzetteket méhen belül vagy később elszen­vedett agy­sérülés, elhúzódó szülés, koraszülés, heveny fertőző betegségek, a szülők iszákossága vagy másnemű szokványos mérgezettsége, az érés előtt álló csírasejteket, vagy a terhes méhet ért röntgen­sugár és igen gyakran a lues okozza. Az elmegyengeség elleni küzdelem egyedül célravezető eszközének az örökletesen elmegyengék csírtalanítását tartja. Ebben a kérdésben­­egészségesnek látszó családból származó és jellem szempontjából kifogás­talan elmegyenge esetében óvatosan kell eljárni, egyébként azonban a társadalom érdeke következetesen erélyes eljárást kíván. (Münch. Med. W. 1935. 33.) Focher dr. Dr. BENEDEK LÁSZLÓ: Az ú. n. sérüléses idegességről, annak határ­területéről és balesetbiztosítási vonatkozásairól a véleményező ideggyó­gyász szempontjából. (Budapest, 1935.). A sérülés idegesség (traumás neurosis) kérdésének történelmével vo­natkozó jogszabályokkal és saját megfigyeléseinek s vizsgálatainak mér­legén bírált irodalmával ismertet meg Benedek legújabb munkája. Sa­ját felfogása szerint sérülés után, kimutatható gócsérülés nélkül keletkező, vagy a gócsérülés tünetein túlmenő ideges állapot létrehozásában a sé­rülés előtti testi-lelki alkatnak, a sérülés természetének, a sérülés mérté­kének, a sérült baleseti kártalanítási igényének, a sérülésért felelős sze­mély, intézmény vagy csoporthoz való érzelmi viszonyának és a környe­zet viselkedésének van szerepe; ez utóbbi tényező keretén belül döntő je­lentőségű az orvosok, különösen az első kezelő és­ az első véleményező or­vos magatartása. Az összetevő részokok az egyes esetben változó erővel szerepelnek, részben hiányozhatnak is. Ennek megfelelően Benedek meg­figyelése szerint hét egymással gyakran szövődő tünetcsoportot hozhat­nak létre. Ezek a következők: 1. Szervi zavarok, melyek durvább góc és tárgyilagos kórjelző tü­netek nélkül a tisztán működéshez közelálló megjelenési alakban mutat­koznak (tie. remegés stb.).

Next