Magyar Pszichológiai Szemle 9. (1936)
1936 / 1-4. szám - KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK - Az ú. n. sérüléses idegességről / Benedek L.
92 Ismertetések, bírálatok, más álelbutulás esetében — többé-kevésbbé tudatos akaratlagossággal ép elmegyenge voltát kívánja bizonyítani és elég élelmes ahhoz, hogy durva túlzásoktól, melyek a mímelést rögtön elárulnák, tartózkodjon. Ilyenkor néha a mímelést abbanhagyhatjuk, ha segédorvosunknak „titokban“ oda szólunk valamit, ami az elmegyengeség elismerését vizsgált részére veszedelmesnek tünteti fel. Az elmegyengeségnek nincsenek jellemző testi tünetei. Elfajulásos jelek halmozódása az elmegyengeség egyébb tüneteit valószínűsíti. Az elmegyengeség különleges alakjai közül a családi vakságos hülyeséget (amaurotikus idiotiát) és az agyvelő dudoros keményedését (tuberosus sklerosisát) feltétlenül örökletesnek tartja, a mondol idiotia származását kérdésesnek tekinti; lehet, hogy az anya elöregedett voltának is van szerepe ezen fogyatékosság keletkezésében. A többi elmegyengeségnek, különösen a veleszületett elmegyengeségnek 50—60%-a örökletes. A szerzetteket méhen belül vagy később elszenvedett agysérülés, elhúzódó szülés, koraszülés, heveny fertőző betegségek, a szülők iszákossága vagy másnemű szokványos mérgezettsége, az érés előtt álló csírasejteket, vagy a terhes méhet ért röntgensugár és igen gyakran a lues okozza. Az elmegyengeség elleni küzdelem egyedül célravezető eszközének az örökletesen elmegyengék csírtalanítását tartja. Ebben a kérdésbenegészségesnek látszó családból származó és jellem szempontjából kifogástalan elmegyenge esetében óvatosan kell eljárni, egyébként azonban a társadalom érdeke következetesen erélyes eljárást kíván. (Münch. Med. W. 1935. 33.) Focher dr. Dr. BENEDEK LÁSZLÓ: Az ú. n. sérüléses idegességről, annak határterületéről és balesetbiztosítási vonatkozásairól a véleményező ideggyógyász szempontjából. (Budapest, 1935.). A sérülés idegesség (traumás neurosis) kérdésének történelmével vonatkozó jogszabályokkal és saját megfigyeléseinek s vizsgálatainak mérlegén bírált irodalmával ismertet meg Benedek legújabb munkája. Saját felfogása szerint sérülés után, kimutatható gócsérülés nélkül keletkező, vagy a gócsérülés tünetein túlmenő ideges állapot létrehozásában a sérülés előtti testi-lelki alkatnak, a sérülés természetének, a sérülés mértékének, a sérült baleseti kártalanítási igényének, a sérülésért felelős személy, intézmény vagy csoporthoz való érzelmi viszonyának és a környezet viselkedésének van szerepe; ez utóbbi tényező keretén belül döntő jelentőségű az orvosok, különösen az első kezelő és az első véleményező orvos magatartása. Az összetevő részokok az egyes esetben változó erővel szerepelnek, részben hiányozhatnak is. Ennek megfelelően Benedek megfigyelése szerint hét egymással gyakran szövődő tünetcsoportot hozhatnak létre. Ezek a következők: 1. Szervi zavarok, melyek durvább góc és tárgyilagos kórjelző tünetek nélkül a tisztán működéshez közelálló megjelenési alakban mutatkoznak (tie. remegés stb.).