Magyar Pszichológiai Szemle 11. (1938)
1938 / 1-4. szám - TANULMÁNYOK - BENEDEK LÁSZLÓ: A localisálható lelki tünetekről
A localizálható lelki tünetekről 5 csülésnek hiányával, a lelki érésnek defect voltával, és a „komikus“-ra való beállítottsággal, a testi igények által való túl könnyű meghatározhatósággal, tarthatatlansággal, — mint a „Selbst-Ich“-nek zavaraival, — amely fogalom a Wernickeféle „autopsyche“-hez áll legközelebb, — az orbitalis (ú. n. szemgödri) agyvelőnek bántalmazottságára vezeti vissza. A „szemgödri“ agyvelő alatt a sulcus orbitalis-tól (anatómiailag helyesebben a sulcus intraorbitalis, vagy triradiatus, Turner, medialis szárától) a sulcus intermedius-tól median felé eső középső szemgödri tekervényt (gyrus orb. medius), az egyenes tekervényt (gyrus rectus) és az ez utóbbival összefüggő, a gyrus cinguli, illetve az Eberstaller-féle barázda alatt fekvő ormány-tekervényt (gyrus rostralis) kell érteni, amely szerkezeti együttes úgy a velősödés (r. unistriata tenuifibrosa euradiata, Vogt), mint a sejtarchitektonika szempontjából (Brodmann, 11.) a regio frontomarginalis transversus s. praeorbitalis-tól jól elkülöníthető. Ismeretesek Flechsig, Foix-Nicolesco, Wallenberg munkálatai révén egyrészt ezen structurális egésznek összeköttetései a thalamus és hypothalamus képleteivel (az alsó sacralis szelvényekből, továbbá az agyidegpárok területéről származó érző receptiók), másrészt az ú. n. „belső (allocorticalis) agyvelő“-be való folytatódása; bizonyos, hogy a tractus thalamocorticalis elülső nyélrészei az „orbitalis agy“-gyal is összeköttetést létesítenek. Kleist a „Selbst-Ich“-en kívül az „én“-nek különböző tevékenységi területeit, mint érzelmi és „ösztön-én“-t, mint „testén“-t, „közösségi“, „világ-“, illetve „religiosus én“-t kíván különtartani. A biotonus, tehát az „énterületek“-nek individuális ingerlékenysége szerint az „énteljesítmények“ különbözhetnek. Ezen utóbbi és az affectív temperamentum fogalmába tartozó sajátszerűségért a közti agyvelőt, tehát elsősorban a subthalamust teszi felelőssé. Nyilvánvaló, hogy itt a psychonom tényezőkkel is számolnunk kell, amelyek a lelki élmények kihatásait, lelki visszahatásra való készségnek hangosságát, niveaudifferentiáit és ezzel a lelki folyamatok lefolyásának egész dynamicáját befolyásolják. Erre céloz Schilder is, midőn a „mániás és depressiós fluidum“-nak szerepet ad a somaticus és lelki causalitásnak kölcsönösségjében. Főleg amerikai psychiáterek az életvegytani alapok után kutatnak újabban (1. Rafael, Ferguson, Searle, stb.). A. Bostroem az euphoriás tünetegyüttesről és „él-hajlam“-ról helyesen jegyzi meg, hogy az csak a személyiségnek ismeretében értékesíthető. Bizonyos, hogy a megjelenési forma, a magatartásnak madaequat volta, az élettartalmaknak az egyén számára való nivellálódása, egyaránt könnyenvétele, tehát a beleélés felületessége, mondhatnám az érzelmi