Magyar Pszichológiai Szemle 13. (1940)
1940 / 1-4. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó
4 BENEDEK LÁSZLÓ váznak és saját terminológiának megteremtésére törekedett és ha ennek nem egy megtámadható és főleg nem-constituálható része van, ezzel a sebezhetőséggel nem áll egyedül. Freud fellépése idején az associatiós lélektan vezető szerepet játszott; a freudizmus megjelenése nem jelentett azonnal drámai szakítást azzal, mert egyelőre csak az alap változott meg, az érzet és képzet helyére a lelki helyzet került, de az ahhoz társuló situatiók során át a bonyolult szerkezetű complexekhez az út Freudnál a „szabad associatiók“-nak útján vezetett el. Az indulati attitűde-öket jelentő lelki helyzetek, mint coherens és alakított egészek viselkednek. Még a tisztán intellectuális folyamatoknak látszó associatiós sorok is az ösztön törekvéseivel összeforrott egyénnek tényei. Jung is (a szabad associatiós módszer helyett) az associatiós kísérleteket hasznosította az egyéni élet történelmébe mélyen belenyúló constructióknak kiemelésére. A lelki tartalmakban mindig van jelentés és jelentőség. A jelentéseknek ezen omnipraesentiáját a psychoanalysis szívesen állította szembe az associatiós lélektan mechanismusaival. Ismeretes, hogy Freud az infantilis sexualis trauma pathogen hatása tekintetében revízió alá vette ugyan elméletét, anélkül azonban, hogy a sexualitásnak mintegy őserővel bíró ösztönmelódiának átható erejét csökkentette volna. Kitetszik ez egyébként Freud legutóbbi tiltakozásaiból Jung-gal szemben az Oedipus-complexnek átértelmező elsymbolizálása ellen. Freud még az actuális conflictust is csak úgy óhajtotta megoldani, hogy a libido útjain haladt visszafelé. A „complex“-beli ő nemcsak az indulattal erősen színezett képzet-csoportot látott, hanem az egyénnek belső ösztönzéseihez kötött typusos lelki össztartását. Minden vágytörekvés, amely a „complex“-nek alapját képezi, az egyénnel alakított egységbe forrt. Freud szemében a complex többet jelentett a véletlenül egybeassociált és indulattal összetartott képzetek tömegénél, mert ő abban a személyiség ősi ösztönkésztetései által fundált össztartást látott. A Isolált élmények maguk még nem tekinthetők komplexnek, hanem csak olyan összetevőknek, amelyek a gyermekkor legkoraibb szakaszának „Urszene“-bre alludalnak, amelyek concret egyéni élmény nélkül is hatékonyak. Az Adler-, Jung-