Magyar Pszichológiai Szemle 19. (1962)

1962 / 1. szám - KOVALJOV, A. G.: A tanuló személyiségének tanulmányozása pszichológiai pedagógiai kísérleti módszerrel

Mint ismeretes, a kollektíva aktivitása és minden egyes tagjának a tevé­kenységben megnyilvánuló tónusa, nagymértékben a kollektíva hangulatától függ. Fontos megállapítani a szó igazi értelmében vett kollektív tevékenységnek, kollektív alkotásnak a színvonalát, amely döntő jelentőségű az érdeklődés és a képességek formálódásának szempontjából. A tanuló személyiségét csak viselkedésének, valamint tanulmányi, munka- és társadalmi tevékenységének folyamatában lehet tanulmányozni. Különös jelentőségű a személyiség munkában való tanulmányozása. Itt tárul fel leginkább az ember erkölcsi arculata, jelleme és mutatkoznak meg képes­ségei. A munka a tanulással egységben kell, hogy alkossa az iskolások tanul­mányozásának forrását, feltételét. Ahhoz, hogy a munkát, mint a tanulók személyiség-vizsgálatának eszközét felhasználjuk, alaposan kell elemezni a különböző munkatípusokat és munkafolyamatokat abból a szempontból, hogy a tanulók személyiségének milyen tulajdonságait lehet azokon keresztül meg­ismerni, nevelni és fejleszteni. Részletesen meg kell vizsgálni, hogy egyik vagy másik munka milyen mértékben követeli meg az intellektuális és a motoros szféra aktivitását, mennyire igényel önálló gondolkodást, fizikai erőt, érzékeny­séget, szellemi és fizikai kitartást, más szóval munkaképességet. A képességek vizsgálatánál nagyon fontos figyelmet fordítani a munka termelékenységére, mind a szellemi (tanulás), mind a fizikai munkáéra —, amelyben szintetikusan megmutatkozik a felnövekvő ember munkaképessége. Emellett hasznos összehasonlítani olyan mutatókat, mint a munkára fordított időmennyiség, a munka mennyiségi és minőségi eredménye. Magától értetődő, hogy emellett feltétlenül vizsgálni kell az ismeretek és a készségek fokát, az általános és a munka­kultúrát, valamint a munkatapasztalatot. Nem kisebb jelentőségű annak a tanulmányozása sem, hogy milyen a tanuló munkához való viszonya, hogyan dolgozik. Szívesen, munkaszeretet­ből, kötelességérzetből vagyis erkölcsi indítékból vagy kényszerből (a tanító, a szülő, vagy a kollektíva véleménye kötelezi) kapcsolódnak-e be a tanulók a munkába. Mindez megmutatja a munkához való viszony motívumainak jel­legét. (Munkaszükségletből, kötelességérzetből, vagy kényszerből végzett munka.) A munkához való ilyen vagy olyan viszony megmutatkozik magában a munkafolyamatban is. Egyik esetben igyekezetét, kezdeményezőkészségét, a teljesítés gyorsaságát figyelhetjük meg, a másik esetben a lustákra jellemző kedvetlenséget, a szellemi és fizikai erővel való ,,takarékosság”-ot — valahogy meg kell csinálni, de lehetőleg különösebb erőfeszítés nélkül. A munka folyamán megfigyelhető a személyiség más emberekhez, a kollektívához és saját kötelességeihez való viszonya. Ezeket az adatokat úgy kaphatjuk meg, ha a tanulót egyszer olyan munkába helyezzük, amely kollek­tív jelentőségű, másszor olyanba, amely csak az egyén számára fontos, vagy olyan munkába, amelyet a kollektíva közösen végez és olyanba, ahol csak egymás mellett kell dolgozni és végül olyan munkába, amelyet a tanulónak egyedül kell végrehajtania. Az ilyen természetes kísérletben fel lehet tárni a tanuló erkölcsi tulajdonságait, és ezek fejlettségének szintjét. A tanulók személyiségének megfigyelése, tanulmányozása és nevelése szempontjából igen lényeges tevékenység a társadalmi munka. A tanulók társadalmi munkája bármilyen más munkánál alkalmasabb a tanulók azon képességeinek megfigyelésére és tanulmányozására, hogy mennyire képesek időt és erőt szentelni a közös ügynek, mennyire képesek 3 1

Next