Magyar Pszichológiai Szemle 20. (1963)

1963 / 1. szám - GEGESI KISS PÁL–P. LIEBERMANN LUCY: Általános magatartási rendellenességek gyermekkorban

„Vegetatív (szomatikus) status praesens”. Nem kívánt graviditásból farfekvéssel, livid asphyxiában született. Nehezen lett „szobatiszta”, 5 éves koráig bevizelt. „Környezeti status praesens”. Az anya súlyos mértékben ideges, fejfájásos, strumája van, zárkózott, különös magatartású, őszintétlen asszony, konok, rideg, hajthatatlan természet, aki a házastársi hűséget nem vette komolyan. Az apa az asszony szerint iszá­kos, pazarló volt. Az apa családjában egyik rokon elmegyógyintézetben halt meg. Az apa már régen elhagyta a családot, magával vitte nagyobbik gyermekét. A szülők házassága rendkívül rossz volt, mivel a férj iszákos és pazarló volt, sokat és hangosan veszekedtek, sőt nem egyszer a gyermekek előtt verekedtek is. Elváltak, azután az anya egyedül élt, bár elmondása szerint vannak különböző szerelmi kapcsolatai. E gyermekét nem akarta, a szülés alatt sokat szenvedett, most e fiát nemcsak hogy nem szereti, de kifejezetten gyűlöli, terhére van, szabadulni szeretne tőle. „Pszichológiai status praesens”. A gyermek eddigi élettörténete . Eleinte bölcsődébe, majd későbbi életéveiben egyik Pest környéki helység óvodájába járt. Magatartása állí­tólag már akkor tűrhetetlen volt, több ízben kizárták azzal az indokolással, hogy „nem nevelhető közösségben”. Verekedett, széket vágott más gyermekekhez, toporzékolt, tombolt. Mikor túlhaladta az óvodás életkort és 6 éves lett, apja révén egyik vidéki nevelőintézetbe került. Innen rövidesen írtak anyjának, hogy vigye haza. Az anya érte ment, és a vonaton hazafelé megismerkedett egy idősebb házaspárral, és azoknak 500 forintért oda­adta mint nevelőszülőknek. Az egész alkudozás a gyermek előtt folyt le, és a gyermek ezt úgy fogalmazta meg nekünk, hogy „őt 500 forintért eladta az anyja”, így került egy másik Budapest környéki helységbe nevelőszülőkhöz. A nevelőszülők öreg rigolyás embe­rek voltak, akik igen szigorúan tartották, sokat verték. A nevelőszülőknél rövid ideig maradt, nem szeretett náluk lenni, anyja után kívánkozott, végül megszökött. A nevelő­szülők utána mentek, megkeresték, és hazavitték az anyjához. Az anya a gyermeket télvíz idején a lakásból kizárta, nem adott neki enni. A gyermek napközben a kertben vagy a pincelyukban húzódott meg, és a téli nagy hidegben hetekig élt ily módon. Ekkor jelen­tették fel a szomszédok az anyát a helyi tanácsnál. Első alkalommal ekkor, 1956 szeptem­berében, tehát a gyermek 8 éves korában került klinikánkra vizsgálat céljából. Ekkori vizsgálataink szerint ebben az időpontban érzelmi fejlettsége korának megfelelő, közepes volt. Érzelmi fejlettsége viszont komoly zavart mutatott: rendkívül súlyos mértékben indulatos, robbanó, agresszív, ugyanakkor szorongó, bizonytalan, érzelmileg senkihez és semmihez nem kötődött. Úgy érzi, hogy senkinek nem kell, senki sem szereti. A gyermek ekkor veszélyeztetett helyzete miatt állami gondozásba, egyik budapesti átmeneti gyermekotthonba került. Miután itt agresszív magatartása miatt „fogyatékos”­­na­k ítélték, innen egyik budapesti gyógypedagógiai iskolába járatták. E gyógypedagógiai intézet véleménye ebben az időben az akkor II. osztályú növendékről az alábbi volt: „Bár értelmileg aránylagosan fejlett, helyes ítélet és következtetés által logikusan gon­dolkodó gyermek, mégis karaktere súlyos jelenségekben nyilvánul meg: ravasz, kétszínű, terrorszerűen rágalmazó, goromba, verekedő, bosszúálló, mást kínozó, szadista. Kisebb vagy gyengébb társait igába hajtja, kifosztja őket (uzsonna, tetszetős iskolai szerek), vagy kényszeríti, hogy dolgaikat átadják neki. Vezető szerepre tör. Csak így érzi jól magát, ilyenkor durva, kíméletlen. Az iskolai közös munkában nem vesz részt, a tanulás meghitt hangulatát állandóan zavarja, ha másképpen nem: különcködéseivel (mindig mással foglalkozik) vonja magára a figyelmet. Az események középpontjában akar lenni állandóan. Büntetni úgyszólván nem lehet (bosszúálló), olyan botrányos, hangos jelene­tet rendez, amelynek se vége, se hossza, a szép szóval való meggyőzésnek pedig az az eredménye, hogy ezer és egy ellenérvvel vitatkozik, fölül akar maradni. Ha akarata elle­nére van valami, földreveti magát, lábaival rúg-kapál, hangosan visong, toporzékol. Hisztériás jelenetek után nehezen csendesedik el magától, szükséges, hogy a pedagógus békítse meg. Tehát: fegyelmet, tekintélyt nem ismer, a közös munkát gátolja, társait félelemben tartja, testi épségükben és tulajdonaikban kárt tesz.” Ez időben klinikánk nevelési tanácsadója véleményét és segítségét kérték. Az el­végzett pontos intelligencia-vizsgálat kimutatta, hogy a gyermek nem „értelmi fogyaté­kos”, hanem súlyos mértékben zaklatott, érzelmileg sérült, elhagyatott és csupán „érzel­mileg fogyatékos”. Javaslatunkra megindult a visszatelepítési eljárás. Ennek eredménye-

Next