Magyar Pszichológiai Szemle 28. (1971)

1971 / 1. szám - KARDOS LAJOS–BARKÓCZI ILONA–KÓNYA ANIKÓ: Kísérlet a lokomóciós és manipulációs cselekvésformák megtanulásának közvetlen összehasonlítására

zetben, és ennek következményeképpen a motivációnak megfelelő céltárgyhoz (vagy célhelyzetbe) jut. Pl. cselekvésével előidézi, hogy kinyíljék egy ajtó és szabaddá váljék az út a céltárgyhoz, vagy a céltárgy megjelenjék (pl. ételgolyó esik a közelben levő tálcára, vagy valamilyen ártalomtól, áramütéstől mentesül stb.). Néha a manipulációs jelleg rejtett, pl. úgy intézik, hogy ha az állat a ber­regő hangra balra fordítja fejét, ennivalót kap (ennivaló kerül érzékied mező­jébe, Grindley G. C. 1932.). Ez különbözni látszik a felismerhetően instrumen­tális cselekvéstől (pl. amikor egy billentyű lenyomására ételgolyó esik a közel­ben levő csészébe), valójában azonban nem különbözik tőle lényegesen: az állat cselekvése a technikai közvetítés helyett — a kísérletezőn keresztül vezető áttétellel — idéz fel változást a környezetben. A manipulációs tanulásnak is van diszkriminációs változata. Pl. az állat azt tanulja meg, hogy két pedál közül a bal vagy a jobb oldalit nyomja le (Logan F. A. 1952), vagy hogy két zsinór közül az egyiket vagy másikat (pl. azt, ame­lyikhez nagyobb súlyú ételtartály van erősítve (McCulloch T. L. 1934) húzza be. Mindegyikre jellemző, hogy az állatnak két különböző manipulációs viselkedés (különböző helyen, különböző tárggyal, különböző irányba) között kell a „helyeset” választania. Itt eltekintünk attól, hogy közelebbről megtárgyaljuk, milyen viszony van a tanulási formák általunk javasolt felosztása és másfajta felosztások között. Mint láttuk, mind a lokomóciós, mind a manipulációs tanulásnak vannak diszkriminációs formái. Ugyanígy az ismert tanulási formák, mint a jutalmazásos tanulás (reward training), az elkerüléses tanulás (avoidance learning), a meneküléses tanulás (escape learning) egyaránt lehetséges lokomó­ciós változatban (pl. az állatnak át kell ugornia egy válaszfalon, hogy az áram­ütéstől mentesüljön) és manipulációs változatban (pl. le kell nyomnia egy pedált, hogy ugyanezt az effektust elérje). Ugyancsak keresztezi felosztásunkat a tanulási formák egy másik osztályozása, melynél az döntő, hogy a klasszikus vagy az instrumentális kondicionálás játssza-e a főszerepet (lásd pl. N. E. Miller kísérleteit, 1966), vagy hogy a megtanulandó cselekvésforma respon­­dens vagy operáns jellegű (Skinner B. F. 1938). Eleve feltételezhető, hogy a fejlődéstörténetileg oly különböző lokomóciós és manipulációs cselekvésformák megtanulása között különbségek vannak a tanu­lási folyamatnak mind kvantitatív, mind kvalitatív jellemzőit illetően. Olyan kísérleti szituációt igyekeztünk teremteni, melyben a kétféle tanulási forma közvetlenül összehasonlítható. Ezt a következő módszertani elvek alkalmazásá­val gondoltuk megvalósíthatónak. 1. Úgy rendeztük, hogy az állat ugyanazt a célhelyzetet érje el — egyszer lokomóciós tanulás útján (a helyes út megtalálásá­val és hibátlan végigfutásával), másszor bizonyos manipulációk megfelelő sor­rendben való elvégzése útján. A célhelyzet mindkét esetben: eljutni a meg­határozott helyen levő ennivalóhoz. 2. A tanulásnak mindkét változatban ugyanazok voltak a kritikus pontjai : ugyanott, ahol az állatnak a lokomóciós változatban két út között kellett választania, hogy tovább juthasson, a mani­pulációs változatban két manipulációs művelet (egyik vagy másik pedál lenyo­mása) között kellett választania (ugyancsak, hogy továbbjuthasson). 3. Olyan manipulációs műveletet kívántunk meg az állattól, melyet mint olyant nem kellett külön megtanulnia, amelyre nem kellett „idomítani” (ugyanúgy, ahogyan a lokomóciós műveletet sem kell külön megtanulnia), vagyis amely, ahogyan Skinner mondja, benne van az állat „eredeti cselekvésrepertoárjában” (Skinner B. F. 1938). Ilyen pl. a padlóból kiálló kis pedál lenyomása a mellső 3 !

Next