Magyar Pszichológiai Szemle 28. (1971)
1971 / 1. szám - KARDOS LAJOS–BARKÓCZI ILONA–KÓNYA ANIKÓ: Kísérlet a lokomóciós és manipulációs cselekvésformák megtanulásának közvetlen összehasonlítására
zetben, és ennek következményeképpen a motivációnak megfelelő céltárgyhoz (vagy célhelyzetbe) jut. Pl. cselekvésével előidézi, hogy kinyíljék egy ajtó és szabaddá váljék az út a céltárgyhoz, vagy a céltárgy megjelenjék (pl. ételgolyó esik a közelben levő tálcára, vagy valamilyen ártalomtól, áramütéstől mentesül stb.). Néha a manipulációs jelleg rejtett, pl. úgy intézik, hogy ha az állat a berregő hangra balra fordítja fejét, ennivalót kap (ennivaló kerül érzékied mezőjébe, Grindley G. C. 1932.). Ez különbözni látszik a felismerhetően instrumentális cselekvéstől (pl. amikor egy billentyű lenyomására ételgolyó esik a közelben levő csészébe), valójában azonban nem különbözik tőle lényegesen: az állat cselekvése a technikai közvetítés helyett — a kísérletezőn keresztül vezető áttétellel — idéz fel változást a környezetben. A manipulációs tanulásnak is van diszkriminációs változata. Pl. az állat azt tanulja meg, hogy két pedál közül a bal vagy a jobb oldalit nyomja le (Logan F. A. 1952), vagy hogy két zsinór közül az egyiket vagy másikat (pl. azt, amelyikhez nagyobb súlyú ételtartály van erősítve (McCulloch T. L. 1934) húzza be. Mindegyikre jellemző, hogy az állatnak két különböző manipulációs viselkedés (különböző helyen, különböző tárggyal, különböző irányba) között kell a „helyeset” választania. Itt eltekintünk attól, hogy közelebbről megtárgyaljuk, milyen viszony van a tanulási formák általunk javasolt felosztása és másfajta felosztások között. Mint láttuk, mind a lokomóciós, mind a manipulációs tanulásnak vannak diszkriminációs formái. Ugyanígy az ismert tanulási formák, mint a jutalmazásos tanulás (reward training), az elkerüléses tanulás (avoidance learning), a meneküléses tanulás (escape learning) egyaránt lehetséges lokomóciós változatban (pl. az állatnak át kell ugornia egy válaszfalon, hogy az áramütéstől mentesüljön) és manipulációs változatban (pl. le kell nyomnia egy pedált, hogy ugyanezt az effektust elérje). Ugyancsak keresztezi felosztásunkat a tanulási formák egy másik osztályozása, melynél az döntő, hogy a klasszikus vagy az instrumentális kondicionálás játssza-e a főszerepet (lásd pl. N. E. Miller kísérleteit, 1966), vagy hogy a megtanulandó cselekvésforma respondens vagy operáns jellegű (Skinner B. F. 1938). Eleve feltételezhető, hogy a fejlődéstörténetileg oly különböző lokomóciós és manipulációs cselekvésformák megtanulása között különbségek vannak a tanulási folyamatnak mind kvantitatív, mind kvalitatív jellemzőit illetően. Olyan kísérleti szituációt igyekeztünk teremteni, melyben a kétféle tanulási forma közvetlenül összehasonlítható. Ezt a következő módszertani elvek alkalmazásával gondoltuk megvalósíthatónak. 1. Úgy rendeztük, hogy az állat ugyanazt a célhelyzetet érje el — egyszer lokomóciós tanulás útján (a helyes út megtalálásával és hibátlan végigfutásával), másszor bizonyos manipulációk megfelelő sorrendben való elvégzése útján. A célhelyzet mindkét esetben: eljutni a meghatározott helyen levő ennivalóhoz. 2. A tanulásnak mindkét változatban ugyanazok voltak a kritikus pontjai : ugyanott, ahol az állatnak a lokomóciós változatban két út között kellett választania, hogy tovább juthasson, a manipulációs változatban két manipulációs művelet (egyik vagy másik pedál lenyomása) között kellett választania (ugyancsak, hogy továbbjuthasson). 3. Olyan manipulációs műveletet kívántunk meg az állattól, melyet mint olyant nem kellett külön megtanulnia, amelyre nem kellett „idomítani” (ugyanúgy, ahogyan a lokomóciós műveletet sem kell külön megtanulnia), vagyis amely, ahogyan Skinner mondja, benne van az állat „eredeti cselekvésrepertoárjában” (Skinner B. F. 1938). Ilyen pl. a padlóból kiálló kis pedál lenyomása a mellső 3 !