Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)
1972 / 2. szám - GEREBENNÉ VÁRBÍRÓ KATALIN–LÁNYINÉ ENGELMAYER ÁGNES: Az ijedtségélmény mint etiológiai tényező a dadogás kialakulásában
III. A módszer ismertetése Mivel a szakirodalom kifejezetten az ijedségélmények kutatására vonatkozó átfogó vizsgálati módszert nem ismertet, a pszichodiagnosztikában használatos több vizsgálati eljárás felhasználásával megkíséreltük egy céljainknak megfelelő, összetett módszer kidolgozását, amelytől a probléma legmegfelelőbb megközelítését remélhettük. A módszer részletekbe menő ismertetése, indoklása, az alkalmazott kérdéslisták bemutatása jelen tanulmányunkban helyhiány miatt nem történhet meg, csupán alapjaiban kívánjuk bemutatni azt. Módszerünk szubjektív,projektív jellegű. Két szempontot kellett kielégíteni: meghatározott tárgyra irányuljon, s a feladatok megfeleljenek a különböző életkorú gyermekek életkori sajátosságainak. A választott módszer szubjektív jellege az önanalízis bizonyos módjait követeli meg a kísérleti személytől. Ez gyermekkorban nehézséget okoz, de prepubertásos és pubertásos gyermekeknél már alkalmazható. A projektív jelleg pedig lehetővé teszi az ijedségélmények és félelmek kivetítését. E szempontok figyelembevételével vizsgálati módszerünket a közvetett és közvetlen módszer csoportjára bontottuk fel, melyeken belül több részfeladatot állapítottunk meg. Ezek egymással összefüggnek, eredményeik nem abszolutizálhatók, s a gyermekre vonatkozó egyéb ismeretekkel való összefüggésben lehet bármilyen megállapítás alátámasztására felhasználni. A módszer közvetett részét amellyel eleve kizártuk annak lehetőségét, hogy a gyermekben tudatosodjon a vizsgálat tárgya — a következőképpen állítottuk össze: I. Előkészítő beszélgetés, a vizsgálat oldott légkörének biztosítására. Barátkozás. II. A 10 DUSS-meséből (1942) kiválasztottuk azokat (1., 5., és 10.), amelyek leginkább megfelelnek félelemérzetek kimutatására. a) Madár-mese. b) Mese a félelemről. c) Rossz álom — mese. III. A Thematic Apperception Test (TAT) képanyagából 7 képet használtunk fel. Eltértünk azok eredeti sorrendjétől és számozásától, instrukciójától, valamint a később sorra kerülő kiértékelésnél sem az eredeti szempontokat követtük. Hasonló módon jártunk el a CAT alkalmazásánál, melyből mindössze egy képet emeltünk ki, és építettünk be a TAT képei közé. A kiválasztás szempontjai a következők voltak: a) Nyújtson protekciós lehetőséget a gyermekben élő ijedség- vagy félelemélményekhez. b) Ne tartalmazza azokat a képeket, amelyek D. R. Newitt Sanford szerint azon kevés kivétel közé tartoznak, amelyek nem alkalmasak a 14 év közötti gyermekek vizsgálatához. A képekhez adott instrukciók: „Most képeket fogok mutatni neked. Ezek a képek egy könyv illusztrációi. Ha te lennél az író, milyen történeteket találnál ki ezekhez a képekhez? Nézd meg jól, mondd el, mi történt, mit éreznek, mit gondolnak a szereplők ! Itt van az első kép.” 1. (CAT 3.) Homályos szobában egy kis nyuszi ül egyedül az ágyban. 2. (11.) Mély szakadékot szegélyező út magas sziklák között. Az úton bizonyos távolságban homályos alakok. A sziklafal egyik oldalán egy sárkány hosszés feje és nyaka nyúlik előre.