Magyar Pszichológiai Szemle 33. (1976)

1976 / 1. szám - BARKÓCZI ILONA: Közvetlen és késleltetett túltanulási transzferhatás az aktivációs szint függvényében

KÖZVETLEN ÉS KÉSLELTETETT TÚLTANULÁSI TRANSZFERHATÁS AZ AKTIVÁCIÓS SZINT FÜGGVÉNYÉBEN* BARKÓCZI ILONA ELTE Általános Pszichológiai Tanszék · Páros asszociációs tanulási kísérleti helyzetben tanulmányoztuk a túltanulási transz­ferhatást mind a négy transzferparadigmánál. A kísérleti változók voltak: 1. az arousal szintje (a. a túltanulási szakaszban exponált fehér zajjal növelt arousal, b. túltanulás csendben), 2. a transzferálás időpontja a). közvetlen és b. késleltetett transzferálás) és 3. (utólagos elemzésben) a tanulás gyorsasága (a. gyorsan tanulók, b. lassan tanulók). A négy, egyenként 12 fős csoportba rendezett 48, 17 — 20 éves középiskolás és egyetemista (vegyesen férfiak és nők) részvételével végzett kísérlet legfontosabb eredménye, hogy a fehér zaj csökkentette a közvetlen transzfert és facilitálta a késleltetett transzfert, amely hatás az ABCB és az ABAB’ paradigmáknál a legkifejezettebb, vagyis azoknál, melyeknél nem kell új választ tanulni. Az alaplistát lassan tanulók jobban transzferáltak, különösen a közvetlen zajos és a késleltetett csendes helyzetben, valamint bőrellenállásuk alapszintje alacsonyabb, vagyis arousaljuk magasabb. Az eredményeket különböző tanulási, illetve túltanulási és transzfertanulási adatokkal és elméletekkel összefüggésben beszéljük meg, vázolva egy összetettebb hipotézis megalkotásának lehetőségeit. Munkánk kiindulópontja Mandlernek (1954, 1962; Mandler és Heinemann, 1956) az a túltanulási transzferhatásra vonatkozó eredménye, hogy túltanulás hatására az eredetileg negatív transzfer pozitívvá válik. A transzferhatás moti­vációs összetevőjére Bruner, Mandler, O’Dowd és Wallach (1958) mutatott rá: patkányoknál labirintus-feladatban alacsonyabb motivációs szinten jobb transzferhatást tapasztaltak. E két fontos adat ismeretében fogalmazódott meg fő problémánk a motiváció, illetve az aktiváció (arousal) transzferre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az 1960-as években Kleinschmidt és Kaplan (1963, 1964) és mások, pl. Levonian (1967), McLean (1969), Walker és Tarte (1963) igazolták, hogy a tanulás folyamán emelkedett arousal a rövid idejű memóriát csökkenti, a hosszú idejűt viszont facilitálja. Kérdésfeltevésünk ezen eredmé­nyek alapján az, hogy vajon az arousal változása a közvetlen és a késleltetett túltanulási transzferhatásra a memóriával kapcsolatban találttal hasonló hatást mutat-e. Feltevésünk szerint a túltanulási szakaszban növelt arousal a kontroll­csoporttal szemben — a túltanulási transzferhatást közvetlen transzfernél csök­kenti, míg késleltetett transzfernél az arousal facilitáló hatása várható. * E tanulmányban közölt eredmények egy része a szerző előadásában elhangzott a Dunamenti Országok Pszichológusainak III. Találkozóján (1973. szeptember 24 — 28.) Smolenicében (Csehszlovákia).

Next