Magyar Pszichológiai Szemle 33. (1976)
1976 / 3. szám - F. CSÁNYI YVONNE: A Peabody-szókincsvizsgálat hazai alkalmazásának első tapasztalatai siket és halló gyerekeknél
A PEABODY-SZÓKINCSVIZSGÁLAT HAZAI ALKALMAZÁSÁNAK ELSŐ TAPASZTALATAI SIKET ÉS HALLÓ GYERMEKEKNÉL* F. CSÁNYI YVONNE Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Szerző bemutatja a Duna által az Egyesült Államokban 1965-ben standardizált Peebody-szókincsvizsgálati eljárást (Peabody Picture Vocabulary Test, rövidítve: PPVT). Az eljárás a receptív felmérési eljárások körébe tartozik, azaz a szó aktív használata helyett annak felismerésén alapul. A teszt 150 eltérő nehézségi fokú ige, főnév és melléknév vizsgálatára terjed ki. Szerző kitér a magyarra való átültetésének problémáira. 41 esetben új hívószavakat kellett alkotni, mivel az eredetiek átvétele nem volt lehetséges. A vizsgálatokat az iskolai beszédtanulás kezdetén, derekán és végén levő három életkori csoporttal végezték. A siket tanulók életkori átlaga 8, 11 és 14 év volt. A kontrollvizsgálatokat 131, az előző csoporttal teljesítmény és nem életkor alapján egyeztetett, 3—6 év közötti ép gyermekeken végezték el. A kapott nyerspontértékek egyértelműen arra mutatnak, hogy a siketek legidősebb, 14 év átlagéletkorú csoportja sem éri el a 6 éves hallók átlagát, csupán az 5—5 és fél éves épek szintjét. Szerző konkrét példákon vizsgálja a teljesítmény százalékos növekedését életkori csoportonként siketeknél, illetve hallóknál. Megállapítást nyert, hogy a nyerspontértékek kellő érzékenységgel mérik— elsősorban a 10 éves kor alatt — a szókincs gyarapodását. A verbális IQ-га, illetve intelligencia korra vonatkozó amerikai standard adatok azonban nem vehetők át. Szükség van a magyar standard mielőbbi kidolgozására. Szerző a tesztet igen alkalmasnak tartja arra, hogy beiktassák az épeknél, hallási, értelmi és mozgásfogyatékosoknál alkalmazott rutinvizsgálatok körébe. Jelen tanulmányomban egy külföldön meglehetősen elterjedt, de Magyarországon még nem alkalmazott vizsgálati eljárással, a Peabody-féle szókincsteszttel (Peabody Picture Vocabulary Test, röv.: PPVT) kapcsolatos első tapasztalatokat kívánom összefoglalni. Súlyos hallási fogyatékosoknál hosszabb idő óta folyó vizsgálatsorozatunk egyik fontos verbális elemét képezi e felmérés, mely a kísérleti személyek nyelvi szintjét a szemantika oldaláról közelíti meg. Arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni, milyen szókinccsel számolhatunk a siket gyermekeknél különböző életszakaszokban, s ez a szókincs milyen viszonyban áll a halló gyermek szókincsével. Mint ismeretes különféle típusú szókincsvizsgálati eljárások használatosak; ezek egy része az aktív megnyilatkozások mennyiségi és minőségi jegyeire irányul mint a tartós megfigyelésen alapuló vizsgálatok vagy az asszociációs vizsgálatok konkrét, illetve szabad változatai. Utóbbiak közül hazánkban legismertebbek Cser János (1939) szókincsvizsgálatai. Ugyanezzel az eljárással végzett siketeknél felmérést Györgyffy (1943) és Bulátkó (1959) * 1974. dec. 3-án elhangzott előadás a Tudományos Akadémián (Pszichológiai Társaság, Gyógypedagógiai pszichológiai szekció)