Magyar Pszichológiai Szemle 35. (1978)

1978 / 1. szám - HARSÁNYI ISTVÁN–G. DONÁTH BLANKA: A farajz vizsgálat

1* A FARAJZ VIZSGÁLAT HARSÁNYI ISTVÁN-G. DONÁTH BLANKA A szerzők pszichodiagnosztikai gyakorlatukban és publikációikban hosszú idő óta foglal­koznak a Koch-féle fateszttel. Ebben a cikkükben elsősorban a farajzvizsgálat lebonyolí­tásának kérdéseit tárgyalják. Céljuk kettős: egyrészt fokozni kívánják a farajzvizsgálat diagnosztikus lehetőségeit, másrészt olyan felvételi metodika használatát javasolják, amely lehetővé teszi a különböző helyeken, homogén és heterogén csoportokban vagy egyénileg felvett tesztanyag összehasonlítását. A farajzoltatás személyiségfeltáró lehetőségeinek érintése után ismertetik a rajzoláshoz szükséges eszközök méreteit, minőségét, az instrukció-változatokat s a rajzproduktum lényeges jegyeinek áttekinthető csoportosításét. Elsősorban a leglényegesebbnek látszó rajzjegyek kategorizálására és jelentőségének kidomborítására törekednek. E kiemelt jegyek: nagyságrend, elhelyezés, nyomáserősség, a két egymás után rajzoltatott fa közötti hasonlóságban, illetőleg különbözőségben megnyilvánuló feszültségi fok. A farajz verifikáltn­ak tekinthető infantilis jegyein kívül a továbbiakban igazolandó hipotéziseket vetnek fel egyes farajz jegyekkel kapcsolatban. Ilyenek például: a föld alatti, illetve a föld fölötti gyökér, az instrukcióban foglalt feladaton túli járulékos jegyek (több fa, virág, felhő, bokor, fészek, odú, facsonkok stb.). Mióta J. N. Buck (1947, 1948) az USA-ban és K. Koch (1949) Svájcban pszichodiagnosztikai metodikává fejlesztette a farajzoltatást, ha nem is olyan látványos módon, mint a Rorschach- vagy a Szondi-teszt, ez a projekciós vizs­gálati módszer is élénk érdeklődést váltott ki, s hamarosan jelentkeztek pro­pagálói és módosítói. Közülük elsősorban E. F. Hammer (1954, 1958), R. Stora (1948, 1955) L. Riccobono (1958), D. Menara (1975) nevét kell megemlítenünk. A fa mint rajzolási téma, mint projekciós képernyő kiválóan alkalmas pszichidoagnosztikai célokra. A mítoszok, a legkülönbözőbb népek folklórja, költők, festők, grafikusok alkotásai egyértelműen bizonyítják, hogy a fának mint természeti tárgynak igen erős felszólító ereje van az azonosulásra, az identifikációra. Közmondások, népi bölcsességek, népszokások is bizonyítják ezt. Az identifikációt felidéző tényezők közül gondoljunk például a követke­zőkre : A fa, éppen úgy mint az ember, áll, mintha lábán állna. Pusztán a verti­kális iránytartásnak ez a ténye már erősebben szuggerálja a vele való azono­sulást, mint a négy lábon járó magasabb rendű emlősállatok. A fa él: növekszik, fejlődik, terebélyesedik, erősödik, majd öregszik, cson­kul, korhad, kidől, meghal. Élő mivoltának könnyen észlelhető tünetei a lom­­bosodás, virágzás, terméshozás, valamint az őszi lombhullatás. A lomb és vi­rágdísz minden erőltetés nélkül utal az ember öltözködésére, díszítkezésére. 3

Next