Magyar Pszichológiai Szemle 40. (1983)

1983 / 1. szám - AJKAY KLÁRA–SZAKÁCS FERENC: Kognitív diszpozíciók hatása a pszichodráma-játékban

vések is munkálnak, amelyek jelentősen befolyásolják a játékhelyzet, szerepek kialakításában, esetleg a szereplők kiválasztásában. A játék kialakulásának szakasza tehát igen bonyolult feltételrendszer függvénye, amelyben az „itt és most” ható tényezőkön túl meghatározó szerepük van olyan életszemléleti ele­meknek is, amelyek viszonylag függetlenek az adott helyzettől, állapottól — több-kevesebb állandósággal attitűdként hatnak. A következő szakasz során, magában a játékban a szereplők viselkedése még bonyolultabb meghatározó rendszer függvénye. A dramatikus szituációra vonat­kozó információk (szerepek, téma stb.) és az ezekkel kapcsolatos (már említett) attitűdök, prekoncepciók mellett a téma, a helyzet énközeliségéből fakadó feszült­ség (szorongás, agresszió, pozitív érzelmek-indulatok stb.), a partnerek (és a terapeuta, valamint a nézők) viselkedése, a velük kapcsolatos rokonszenvi-el­­lenszenvi érzések, új játékelemek (hátsó hangok, külső szereplők, közbeszólások, régebbi csoporttörténésekre való utalások stb.) megjelenése stb. mint szituatív tényezők hatnak. Emellett egyéb, nem a helyzettől meghatározott aktuális és habituális diszpozíciói is megszabhatják a szereplők játékát. Sajátos (nem fel­­fokozottabb vagy gátoltabb, hanem minőségileg más !) viselkedést eredmé­nyeznek pl. bizonyos szomatikus állapotok, pszichotrop szerek, alkohol stb.; tartósan jellemző viselkedést valószínűsítenek pl. az idegrendszeri típus, a kognitív stílus, az énkép, az értékpreferenciák, az elhárító mechanizmusok vagy olyan személyiségdimenziók, mint pl. az introverziós extroverzió, a külső­belső kontroll, a szenzitizátor-represszor típus (3, 4, 5.) stb. Mivel e diszpozíciók a szituatív tényezőkkel való kölcsönös interakciókban fejtik ki hatásukat, a pszichodráma játékok megértésében azok a gondolati rendszerek ígérkeznek gyümölcsözőnek, amelyek a pszichodinamikai állapotelemzésen, szituatív ténye­zők hatásának kutatásán túl egyéb (okként­ célként ható) diszpozíciókkal is számolnak. A hagyományos pszichoanalitikus és az individuumot ugyancsak zárt rend­szerként kezelő traitista személyiségelméletek biologizmusát, valamint az emberi cselekvéseket az ember biológiai lététől függetlenül elgondoló szociál­pszichológiai elméletek ideologizmusát meghaladó interakcionalista személyiség­elméletek (6, 8) szemléletére utalunk itt, amelyek adaptálásával a pszichodráma módszer hatásmechanizmusa talán Moreno gondolatait meghaladó szinten lenne értelmezhető, ő ugyan talán valóban azt hitte, hogy ott kezdte el a gondolko­dást, ahol Freud abbahagyta, de a főként indulati-érzelmi közegben folyó értelmezésével, nagyrészt a feszültség szabályozására irányuló terápiás célki­tűzéseivel, szinte kizárólagos érvényűként kezelt katarzis-elméletével végül is nem haladta meg Freud személyiségdinamikájának „gőzgép” modelljét, kog­nitív tényezőknek kevés szerepet tulajdonított (9). A pszichodráma módszer pedig inkább az ún. ,,insight-terápiák” közé tarto­zik (2). Lényegi és tartós hatása (nem pszichotikus betegek esetében) nem az aktuális (és mindig csak átmeneti változást eredményező) indulatelvezetésben

Next