Magyar Pszichológiai Szemle 42. (1985)

1985 / 6. szám - BÁRKÁN GYÖRGY: A pszichológia szerepe a századelő magyar társadalomtudományi megújulásában

Zalai szertesugárzó hatása, művének korszerű kicsengése, magával ragadó egyéniségének sodró ereje — vő. Babits—Kosztolányi—Juhász levelezésével, amelyben ötvenként oldalon több mint harmincszor hivatkoznak rá (8) — óriási ösztönzést adott a hazai ismeretelméleti kutatásnak. Egymás után látnak napvilágot Szilasi Vilmos A tudati rendszerezés elméletéről (85), Hauser A. Az esztétikai rendszerezés elmélete (36), Eogarasi B. Bolzano igaz­ságelmélete (27), Mannheim К. Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése (57) c. munkái, sőt Mannheim Károly a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának megnyitó előadásán hangsúlyozza is Zalai szellemi örökségének szerepét az új kutatásokban. Az ismeretelméleti viharok végső szakaszában lépett felFogarasi Béla (1891 — 1959) a társadalmi küldetést vállaló filozófia igényével, miután találkozott az akkoriban még alig ismert Peirce logikájával, s elméleti építkezésében az ő módszertani alapszabályára hivatkozott, amely szerint minden általánosítá­sunk igazolásánál meg kell jelölnünk azokat a tapasztalatokat, amelyek bekö­vetkezését állításunkkal kilátásba helyeztük. Ugyanakkor az empirikus igazo­lást ki kell egészítenünk egy olyan filozófiai szintézissel, amely világnézeti jel­legű és a kor válságát megoldó rendszert alkot. Az ehhez vezető utat a pszichológia aktív ismeretelméleti alkalmazásában látja. A Bolzano igazságelmélete (27) a magán való igazság, a magán való képzet s az igazság felismerésének pszichológiai folyamata közti különbségre támaszko­dik, s az ellentmondások megoldását az ítéleti rendszerek ismeretelméleti és genetikai tárgyalásában, logika, etika, pszichológia és esztétika olyan egységes rendszerben való kifejtésével kívánja megvalósítani, amelyet végső soron a pszichológia alapoz meg. Az ítélet voluntarisztikus elméletében (28) a logikai struktúrától függetlenül maga az ítélet, mint akarati aktus a belátás, a szándék és az átélés lélektani folyamatainak közvetítésével gondolkozás-pszichológiai összefüggésbe kerül anélkül, hogy a szerző magát a logikai szerkezetet tagadná ezzel a tételezéssel. Az ítélet intenzitásában, irányultságában különbözik a képzettől és a foga­lomtól, mert míg ezek önmagukban is tapasztalati evidenciával rendelkeznek, az ítéleti szerkezet létrehozása, mint önálló aktus, egészében intencionális-érté­kelő mozzanattól áthatott. Végül Fogarasi felismeri, hogy az ítélet önmagában is mindig egy lehetséges kérdésre adott válasz, a tagadás pedig — nyíltan vagy implikált módon — mindig egy előzetes állítás tagadása, s így szociális kontextus hozza létre. Így a gondolkozáslélektan és a logika összekapcsolását a szociális kontextusban ki­alakuló ítéletekre vonatkozó ítéletek — mint az elfogadás vagy az elvetés aktusai — valósítják meg a maguk érzelmi-akarati-értékelő áthatottságában. Ez az utóbbi mozzanat viszont már elvezet bennünket „a megismerés és a cselekvő élet” egymáshoz való viszonyához, amelyet ,,a lemondás a metafizikáról... a jóleső és konkrét gondolkozás, mely mindig centrális problémákra irányul, de 2 Magyar Pszichológiai Szemle 485

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék