Magyar Pszichológiai Szemle 47. (1991)
1991 / 2. szám - FÓRUM - BODROG MIKLÓS: Száz éve született Jolande Jacobi
mert a Jolánt nagyon sokan férfinévnek vélték. 1970/71 téli szemeszterében magam is hallgatója lehettem — előadásain az akkor még zürichi Intézet legnagyobb termének falait majd’ kinyomtuk olykor, annyian voltunk. Korát meghazudtoló élénksége, belső elkötelezettsége, spontaneitása késő este is ébren tartotta figyelmünket. A plasztikusan bemutatott témához könnyebb volt felszabadultan hozzászólni, tág tere volt a humornak is, egy-egy jó bemondást akár harsány nevetés is kísért. Aki pedig abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az előadó otthonába is meghívást kapott a kései előadást követő beszélgetésre, az "törzsanalitikusok" társaságában élvezhette a sokszínű társalgást. (Ebben a közmegbecsülésnek örvendő dr. Fierznek mintha hallgatólagos különengedélye lett volna a háziasszony ugratására.) Egy szó mint száz: a Frau Dr. Jacobi körül teremtődő légkör minden volt, csak száraz, egyoldalú vagy elvont nem. Természetes, hogy személye egyedi színfoltja volt a zürichi Psychologischer Club diszkusszióinak is. (Magyar beszédmódján alig volt érezhető, hogy régen távol került szülőhazájától.) Rangos szakirodalmi helyet foglalnak el lélektani művei. (Ezek jelenlegi kiadója a svájci Walter-Verlag AG, Olten.) A legkönnyebben a szerző kedvenc könyve, a Der Weg zur Individuation olvasható. Személyes rendeltetésünk megtalálásának útjáról szól, s úgyszólván a szerző hitvallása, valamelyest spirituális értelemben is. Keményebb szellemi eledel a Komplex, Archetypus, Symbol, mely a jungi lélektan e három, nem túl egyszerű és gyakran félreértett fogalmát tárgyalja. Akár nagy Jung-breviáriumnak is nevezhetnénk azt a tematikusan rendezett idézetgyűjteményt, amely 400 oldalon, Mensch und Seele címmel jelent meg, s az összeállító Jacobi kitűnő tárgyismeretére és avatottságára vall. Odaadó pszichoterápiás tevékenységében és kutató munkájában kiemelkedő helye volt a csoportos festésterápiának. E téren szerzett igen gazdag tapasztalatait adta közre nagyobb formátumú, Vom Bilderreich der Seele című, 300 oldalas könyvében, igen sok, jórészt színes képpel. Ebbe elég belelapoznunk, s a döbbenetes elevenségű képek hatása alól alig-alig vonhatjuk ki magunkat. Közvetlen meggyőző erővel illusztrálja ez a mű a nyugati civilizációban oly sokszor lebecsült, a szegény rokonnál is alacsonyabbra besorolt szubjektív szféra, a lélek — ha úgy tetszik: a belső végtelen — hatalmát, egzisztenciális jelentőségét. Hogy az ilyen képek mekkora segítséget nyújthatnak a lélekgyógyászatban, annak gyakorló pszichoterapeuták a megmondhatói. A szerző közel 90 kiadványa közül meg kell még említenünk a következőket: Theoplastus Paracelsus — Lebendiges Erbe; Frauenpro bleme — Eheprobleme; Die Seelenmaske. 234