Magyar Pszichológiai Szemle 52. (1996)
1996 / 1-3. szám - HUNYADY GYÖRGY: A budapesti tudományegyetem és a pszichológia
gyaníthatóan származási okokból). A viszonylag kiterjedt érdeklődésű, többek között gyermektanulmánnyal és a tehetség lélektanával foglalkozó Révész Géza ezt a rangot a Károlyi-forradalom idején érte el. A Tanácsköztársaság alatt lett a megszülető Egyetemi Lélektani Intézet igazgatója, ahonnan utóbb fegyelmivel eltávolították, s magának a szervezeti egységnek a működését pedig huzamosan szüneteltették. Révész Géza, mint köztudott, az egzisztenciális nehézségekkel megküzdve Amszterdamban folytatta tudományos pályáját, a holland kísérleti lélektan úttörője lett, aki ott is előzmények nélkül szervezte meg a diszciplína első tanszékét, sőt az Acta Psychologica szerkesztőjeként széles hatósugarú nemzetközi tudományszervező tevékenységet fejtett ki. Magaslataiban és zuhanásaiban kevésbé szélsőséges, de hasonló pályát futott be Székely Lajos is, aki a húszas évek első felében még tanított egyetemünkön, majd külföldre ment, Stockholmban élt, s a pszichoanalízistől a gondolkodáslélektanig terjedő skálán sikerrel művelte szakmánkat, amint ezt az ELTE a közelmúltban, pályája alkonyán díszdoktorsággal honorálta. A forradalmak után nemcsak e nemzetközi tudományosságra éhes és képes szakemberek rekedtek kint az egyetem falain, hanem a pszichoanalízis budapesti iskolája is. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Ferenczi Sándor egy villanásnyi időre lett a Föld első és egyetlen tudományegyetemi pszichoanalízis professzora, de ezt követően kimondott politikai indokokkal és antiszemita felhangokkal megfosztották a katedrától, sőt Budapesti Orvosegyesületi tagságától is. Itt térek rá a második egyetemtörténeti szakaszra. A két világháború közötti időszak domináns egyénisége Kornis Gyula volt. A piarista szerzetes pályafutása épp akkor tör magasra, amikor Révész Géza elhagyja az egyetemet és az országot. A 10-es években már több jelét adta pszichológiai tudásának és szintetizáló törekvésének. Ezt mutatja az általa megírt első középiskolai tankönyv "A pszichológia és a logika elemei", melyhez tulajdonképpen tanári kézikönyvként csatlakozott az "Elemi psychológiai kísérletek". A tankönyvet évtizedeken át újra és újra kiadták, amiben ugyan közrejátszhatott, hogy a szerző időközben a közoktatás irányítója volt, de ez mit sem von le annak értékéből, hogy nyolc évtizeddel ezelőtt a pszichológia az ő közreműködésével a középiskola és középosztályi közműveltség tárgya lett. Ilyen tantárggyal és egyáltalán tankönyvvel például most, egy pszichológiai kultúrával sokkal jobban átjárt korban nem büszkélkedhetünk. A korabeli szaktudomány kiterjedt és egyszersmind filozofikus elkötelezettségű összefoglalója "A lelki élet" három kötete, amelyet 1917 és 1919 között írt. Ebben elemző részletességgel folytatta évtizedes szemléleti harcát az okság és törvényszerűség mechanikus felfogásának pszichológiai adaptációjával szemben. A pozsonyi egyetemi tanár filozófiai katedrát kapott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, s így lett Pauler Ákos professzortársa. Kettejük összehasonlítása, nemcsak a Pauler-tanítvány Mátrai Lászlónál, számára előnytelenül - Harmat Pál (é. n.): A budapesti pszichoanalitikus iskola. In: Kiss György (szerk.): Pszichológia Magyarországon. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest. 98-113. 4 Részletesebben 1. a szerző 1967-ben írott bölcsészdoktori értekezését: Kornis Gyula pszichológiaiideológiai munkássága. ELTE, Budapest. 5