Magyar Pszichológiai Szemle 55. (2000)
2000 / 2-3. szám
A fogalmi váltás elméletei 191 Az interjúk eredményei azt jelzik, hogy a gyerekek ugyanolyan iniciális, majd az iskolai tanulmányok hatására ugyanolyan szintetikus és tudományos modelleket alkotnak, függetlenül attól, milyen kultúrában nevelkedtek. E tapasztalat arra utal, hogy az asztronómiai jelenségek magyarázatait kialakító, öröklött tartományspecifikus alapelvek univerziálisak. A gyerekek iniciális modellje a Földről az, hogy „a Föld lapos; alá van támasztva; mozdulatlan; nagyobb, mint a Nap és a Hold; a Föld az univerzum középpontja”. E modell létrejöttét olyan ontológiai alapelvek determinálják, mint a fizikai objektumokra jellemző szilárdság, állandóság, a felülről lefelé (és nem a Föld középpontja felé) ható gravitáció. Amikor a gyerekek iskolába mennek, hallanak arról, hogy a Föld gömb alakú bolygó, ami forog és kering a Nap körül, sokkal kisebb, mint a Nap és a csillagok és nem a Naprendszer középpontja. Az új ismeret megértése, elsajátítása lassan és fokozatosan, a megértés különböző szintjein halad keresztül az iniciális modellektől a tudományos felé. Az átmeneti állapotban jelennek meg a szintetikus modellek, amelyek a gyerekek kognitív erőfeszítéseinek eredményei azért, hogy asszimilálják a felnőtt nézeteket saját naiv elképzeléseikbe. Ilyen szintetikus modell például a „kettős Föld” modell (két Föld van, az egyik lapos, ezen élnek az emberek, a másik pedig egy gömb a világűrben); a „lyukas gömb” modell (a Föld gömb alakú, de a belsejében van egy sík felszín, ott élnek az emberek); a „lapított Föld” modell (a Föld gömb alakú, de a teteje lapított, azon élnek az emberek). Bár a különböző nemzetiségű részminták mindegyikében előfordultak az iniciális és a szintetikus modellek, a fizikai környezet vagy bizonyos kultúraspecifikus hatások módosíthatják az egyes modelleket. Például az indiai gyerekek szerint „a Földet az óceán vize támasztja alá”, a görög gyerekek szerint inkább „a Földet egy ember hordozza a vállán”. Minkét elképzelés mitológiai elemek következménye (indiai kozmológia: a Föld alatt az óceán rétegzett: vizet, tejet és nektárt tartalmaz; a görög mitológiában a Földet Atlasz hordja a vállán). A szintetikus modellek közül a „duális Föld” modellt csak az amerikai gyerekeknél tapasztalták. A „lyukas gömb” modellt elsősorban a lakota/dakota indián gyerekek preferálták, mert az hasonlít a lakota mitológiában a Föld alakjának leírásához (a korong alakú Földet az ég kupolaként borítja be). Csak a szamoai gyerekeknél fordult elő a „gyűrű alakú Föld” szintetikus modell. A gyerekek agyagból egy gyűrűt formáztak, közepén a korong alakú Földdel. A gyűrű forma jelzi azt a területet, ahol az emberek élnek. Ez a modell annak következménye, hogy abban a szamoai faluban, ahol a megkérdezett gyerekek élnek, a társas tér ilyen alakban szerveződik. Gyűrű formájú a falu, a piac és a házak belseje is. A nappal és az éjszaka váltakozására adott magyarázatok egyrészt animisztikusak voltak, másrészt szintén tükrözték a földrajzi és a kulturális különbségeket. A görög gyerekek szerint „este a Nap eltűnik a hegyek, illetve a tenger mögött”; az amerikai gyerekek úgy gondolják, hogy „a Nap a Föld alá megy”; az indiai gyerekek szerint „a Nap és a Hold állandóan üldözik egymást”. E példák jól mutatják azt, hogy az ismeretszerzés folyamata az asztronómiában minden gyereknél hasonló utat követ, függetlenül a kulturális hatásoktól, de a kulturális kozmológia befolyásolja mind az egyes modellek konstrukcióját, mind pedig az asztronómiai jelenségek magyarázatának módjait.