Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-05-02 / 18. szám

MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. máj. 2.1847. 18. sz. LYRAI KÖLTÉSZET. Petőfi Sándor összes költeményei egy kötetben. A költő aczélba met­szett arczképével. Pest, Emich Gusztáv sajáta. 1847. 537 l. Ara 4 sz. p. Petőfi musája nem Anacreon és Sappho szabályos szépségű Era­­tója, nem Pindar nagyszerű Polyhymniája, nem azon élénk taka­ros csintalan lény, mely Béranger dalaiban, hol mint istennő, hol mint grisette szól hozzánk, nem a kékszemű halvány arczú, mély kedélyű, lantos német lány, mely Göthe­s Uhland költeményeivel oly bűvös viszhangot ébreszt kebleinkben, hogy ezek még soká után hangoznak, mikor e lant már régen elnémult; nem is az ola­szok tündére, mely bűvös pálczájával az álmok csillogó országá­ba varázsol bennünket. Petőfi musája a magyar köznép regéiben élő királyleány, mely mind a mellett, hogy haja arany, könyüje gyöngy, s mosolya rózsabimbó, mégis mezítláb megyen le a pa­takra, hogy kedvesének ruháját mossa, s piros csizmát ölt vasár­nap , midőn templomba készül; egyébiránt hétköznap reggeltől napestig mindig danol A Danol pedig jó és rész kedvében, danol munkánál és tivornyánál, danol, ha szeret; danol, ha haragszik; mert Petőfi musája haragos és daczos kis lány ám, mely tudja azt, hogy ő szép, s hogy danolásának az egész vidék örül. Hogy ne haragudnék meg azután, ha valaki oda áll s figyelmezteti arra, hogy némely dala gyöngébb, hogy némelyikből kirí egy egy ha­mis vagy durvább hang. Pedig a jámbor figyelmeztető, ki gán­csot keres, nem ellensége ám a szép leánynak, hanem barátja, ki őt még hangzatosabbnak, még izletesebb öltözetűnek szeretné látni. Ily baráti figyelmeztetésnek s nem valami ellenséges zsém­­belődésnek vegye Petőfi bírálatunkat is, mely musájánál épen nem szükségtelen, mert a bájos királyleány elhagyta apja királyságát, s bejárta vándorolva nagy Magyarországot, sőt végtére meg is

Next