Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-05-02 / 18. szám
MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. máj. 2.1847. 18. sz. LYRAI KÖLTÉSZET. Petőfi Sándor összes költeményei egy kötetben. A költő aczélba metszett arczképével. Pest, Emich Gusztáv sajáta. 1847. 537 l. Ara 4 sz. p. Petőfi musája nem Anacreon és Sappho szabályos szépségű Eratója, nem Pindar nagyszerű Polyhymniája, nem azon élénk takaros csintalan lény, mely Béranger dalaiban, hol mint istennő, hol mint grisette szól hozzánk, nem a kékszemű halvány arczú, mély kedélyű, lantos német lány, mely Göthes Uhland költeményeivel oly bűvös viszhangot ébreszt kebleinkben, hogy ezek még soká után hangoznak, mikor e lant már régen elnémult; nem is az olaszok tündére, mely bűvös pálczájával az álmok csillogó országába varázsol bennünket. Petőfi musája a magyar köznép regéiben élő királyleány, mely mind a mellett, hogy haja arany, könyüje gyöngy, s mosolya rózsabimbó, mégis mezítláb megyen le a patakra, hogy kedvesének ruháját mossa, s piros csizmát ölt vasárnap , midőn templomba készül; egyébiránt hétköznap reggeltől napestig mindig danol A Danol pedig jó és rész kedvében, danol munkánál és tivornyánál, danol, ha szeret; danol, ha haragszik; mert Petőfi musája haragos és daczos kis lány ám, mely tudja azt, hogy ő szép, s hogy danolásának az egész vidék örül. Hogy ne haragudnék meg azután, ha valaki oda áll s figyelmezteti arra, hogy némely dala gyöngébb, hogy némelyikből kirí egy egy hamis vagy durvább hang. Pedig a jámbor figyelmeztető, ki gáncsot keres, nem ellensége ám a szép leánynak, hanem barátja, ki őt még hangzatosabbnak, még izletesebb öltözetűnek szeretné látni. Ily baráti figyelmeztetésnek s nem valami ellenséges zsémbelődésnek vegye Petőfi bírálatunkat is, mely musájánál épen nem szükségtelen, mert a bájos királyleány elhagyta apja királyságát, s bejárta vándorolva nagy Magyarországot, sőt végtére meg is