Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-02-21 / 8. szám
MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. feb. 21.1847. 8. sz. DRÁMAI KÖLTÉSZET. Szigligeti újabb színművei. — 2. Zách unokái. Eredeti szomorujáték 5 felv. ker. Pesten. A szerző sajáta. Bizományban Geibel K. 102. fűzve ára 30 kr. 1846. A nemzeti színháztól 100 aranyat nyert pályamű. Először adatott nov. 23. 1846. E mű negyedik kötetét teszi Sz. újabb színműveinek, de a tárgy rokonságáért az előbbenivel mi második helyen bíráljuk Szigligeti alkalmasint maga sem akarta történetivé tenni e tragoediát, — mert annak még a történeti színmű külalakot sem adá meg. E tragoediában tehát Sz. csak a történeti előzményeket vette alapul, ezen alapra tovább építvén. Fordulnak ugyan elő itt is történeti nevek, mint Erzsébet királyné és Drugeth; azonban e nevek viselői bennünket nem közvetlenül, hanem csak annyiban érdekelnek, mennyiben a tragoedia tulajdonképi hőseivel összeköttetésben vannak, a fő szerepet az öreg Zách három unokája játszván, ama Záché, ki Klára leányán a királynénak öcscse, Kázmér által elkövetett erőszakot Erzsébet királynén meg akarván beszulni, egész családjával rettentő halált halt. E megelőzött merény szomorú következményei folytatólag részt hoznak a családra harmad ízig, mely ugyan nem a történet ránk hagyott elbeszélése nyomán, azoknak végpusztulását okozza. A tárgy neme és természete határos az úgynevezett sorsféle drámákkal, mikben a gyermekek és unokák lakóinak atyjok vagy nagyatyjok bűneiért; ily drámákban a vak fatum keze az emberi szándékon és akaraton felül uralkodván. Ugyanis az öreg Zách Kopaihoz ment leányának, Sebának az akkori részből három gyermeke marad fen, kettőt: egy fiút, Ernestot és Biankát egy olasz szobrász megmentvén és magával