Magyar Tanügy, 5. (Budapet, 1876)
1876 / 3. szám
dani γράφω, scribe, de nem lehet a németben (ich schreibe) s a franciában (l'écris.). Hiszen mire a német s a francia nyelvtanhoz érünk, a tanuló már a magyar nyelvtanítás folytán minden állítmányt egész biztossággal föl tud ismerni, s képzelhetek, de egyúttal csak végtelenül sajnálhatok olyan iskolát, ahol nem tudja. — Állítmány helyett mondomány tökéletesen haszontalan különködés. Az alanyra ezt a szabályt adjuk: Alany az, a mi erre a kérdésre felel: ki ? mi? — Számba nem jövő ellenvetés az, hogy melyik, vagy hány is lehet a kérdés , mert ezek tulajdonképen jelzőt illetnek. Hogy ebben ,a tanulónak tanulnia kell a tanulónak az alany, azt csak az mondhatja, aki a magyar nyelvet vagy a logika, vagy a német s latin prokruszeságyára kötözi (der Schüler muss lernen, discipulus debet discere). A magyar mondatban tanulnia az alany; ez olyan világos, mint a kétszer X kettő (v. ö. Ihásznál mindjárt a 170. cikkben »Dolgozni kötelesség«). —Az alany szót megtarthatjuk, csak az Isten szerelméért meg ne magyarázzuk a tanulónak, hogy subjectum fordítása s hogy az al szóból van képezve, mert evvel rontanék a nyelvérzékét. A tárgy. Az objectumot minden esetre tárgynak nevezzük és ne kiegészítőnek. Tárgy kétféle van: az egyik kit? mit? a másik kinek? minek? kérdésre felel. (Itt is látjuk, mily távol áll a nyelv a logika határozottságától s kizárólagosságától: a minek kérdés helyhatározóra — irányra, pl. hegynek megy — és célhatározóra is vonatkozhatik.) — Az elsőt direkt, a másikat indirekt tárgynak nevezik. Az elsőt nevezhetjük magyarul is egyenes tárgyunk, de legjobb rendesen csak tárgyunk nevezni az iskolában. A másodikra (kinek ?) van egy kitűnő nevünk: részes tárgy , mert olyant jelöl, aki vagy ami valamiben részesül (v. ö. δοττ/.η πτώσις, dativus, tulajdonító). E szerencsésen alkotatott kifejezést tudtomira Joannovics használta először a »Nyelvőr« II. kötetében; a tanárképző gyakorló iskolájában azonnal alkalmazták és azóta nagyon jó hasznát veszik. A jelző. Szabály: Jelző az, a mi erre a kérdésre felel: milyen? — Úgy is lehet kérdezni, hogy micsoda (ember?) vagy melyik? s a birtokos jelzőnél a milyen kérdés néha erőltetett (pl. A szem a lélek tükre. — Milyen tükör ? a lélek tükre. Alkalmasabb volna itt micsoda, csakhogy evvel alanyra is lehet kérdezni). De iskolai szabálynak határozottnak, egyszerűnek, rövidnek kell lenni, és általában, a legeslegtöbb esetben beérjük a milyennel. Pl. Bajnok ébred hősi lanton. — Milyen lanton? — Merre van a hazánk útja? — Milyen útt? — Isten megáldja az igazak vállalatait. — Milyen vállalatokat ? — Csak egy kérdést kell a tanulónak külön megjegyeznie: hány. (Hunor s Magyar, két dalia. — Hány dalia?) — Jelzőt is kétfélét kell megkülönböztetni: 1) Melléknévi jelzőt: asirhanton, hősi lanton, véres hadra, könnyű vadra, puszta martján, vad oroszlán, fejedelem asszony, lány testvér, özvegy asszony, szomszéd asszony, tréfa szó, bársony öv, kő szent, hó szakál, csoda dolog, véghely, fővezér (az utóbbiakról bőven van szó »Nyelvőr« IV. 105—110.) — 2.) Birtokos jelzőt : Ménrót fia, puszta martján sós tengernek, biborodik az ég alja, forrás keble alatt buzog stb. — Ha a melléknévi jelző a melléknévnek utána van vetve, akkor értelmezőnek is nevezzük: Mért szállong a turul sölyv, hadintéző baljós madár, széles Dunának partinál? Lerontva a nagy város, Forenciána. Nagy Mátyás, az igazságos.