Magyar Tanügy, 7. (Budapet, 1878)
1878 / 1. szám
2 ERNEST RENAS mégis van joguk a történeti tanulmányoknak vigasztalódni a megvetés felett, melylyel önnek több társánál találkoznak. Ha elgondolom, mivé lennének e tanulmányok, ha bölcselő szellemek művelnék, akik mentek a humanisták szűk keblű szokásaitól, felbátorodom oly kutatásokra, melyeket csak a ki nem érti, vehet haszontalan furcsaságoknak. Az idő, úgy tetszik mindinkább nekem, az egyetemes tényező, az örök »léter« (levés , devenir) nagy együtthatója. Minden tudomány, azt tartom, tárgya által a tartósság egy pillanatához van fűzve. Mindeniknek az a hivatása, hogy a létezés történetének egy korszakával ismertessen meg benünket. A történet szoros értelmében, ebből a szempontból, a legifjabb tudomány. A világnak csupán legutolsó korszakát világítja meg vagy jobban mondva, e korszakának utolsó phasisát. S amit tanít is, tökéletlen módon tanítja, rengeteg hiányokkal. A történetet csak oly korban kezdik megírni, midőn az emberiség az értelem igen előrehaladt fokára jutott. Egyptom és China már megvénhedett, midőn megismerjük ; a görögök és a zsidó nép csudálatos ifjúság fényében jelennek meg előttünk, de már azelőtt mily eseményeken nem estek volt át! Róma eredete mindig titok fog maradni, régi honi könyvek hiányában. Mit szólhatni még a hosszú álomról, melyen celták, germánok, slávok átestek, mielőtt írástudó népre akadtak, melyet a velők foglalkodásra kényszerítettek. A mi századunknak csodálatos tudományos inductiókkal sikerült nagyban kiterjeszteni a történet határait. Az összehasonlító nyelv- és mythostudomány oly korszakokat tártak fel, melyek sokkal régiebbek minden okiratnál. Az ember valóban beszélt és mondákat alkotott, előbb semhogy írt volna. A történet ugyan messze leszáll elbeszéléseivel azon korszak mögé, melyben az első történetírók éltek ; azonban kevéssé régi tények átszállítása is végkép tökéletlen, míg a nyelv és a mythologia évezredeken át sértetlenül fennmarad. A litván majdnem sanskrit nyelven beszél még és Grimm bebizonyította, hogy az ind-európai faj ős mythosai még élnek a sváb és hartzi parasztoknál. Mit nem tartalmaznak a régi népdalok és szent énekek, kivált a Védák, mindnyájok közt a legrégiebbek és legméltóbbak ! Óvatos elemzésekként oly korról juttatott a tudománynak fontos adatokat, midőn történetírás még nem volt és nem lehetett. Ami különönösen saját fajunkat illeti, Kuhn, Max Müller, Pictet, Bréal finom kutatásainak köszönhetni, hogy az eredeti árja népet, a görögök, latinok, germánok, slávok közös ősét, elszéledése előtt, nagyobb világosságban látjuk, mint Afrika és Közép-Ázsia némely fenálló társadalmának állapotát. Hasonló