Magyar Tanügy, 7. (Budapet, 1878)

1878 / 1. szám

2 ERNEST RENAS mégis van joguk a történeti tanulmányoknak vigasztalódni a megvetés felett, melylyel önnek több társánál találkoznak. Ha elgondolom, mivé lennének e tanulmányok, ha bölcselő szellemek művelnék, a­kik mentek a humanisták szűk keblű szokásaitól, felbátorodom oly kutatásokra, melyeket csak a ki nem érti, vehet haszontalan furcsaságoknak. Az idő, úgy tetszik mindinkább nekem, az egyetemes tényező, az örök »léter« (levés , devenir) nagy együtthatója. Minden tudomány, azt tartom, tárgya által a tartósság egy pillanatához van fűzve. Mindeniknek az a hi­vatása, hogy a létezés történetének egy korszakával ismertessen meg benün­­ket. A történet szoros értelmében, ebből a szempontból, a legifjabb tudo­mány. A világnak csupán legutolsó korszakát világítja meg vagy jobban mondva, e korszakának utolsó phasisát. S a­mit tanít is, tökéletlen módon tanítja, rengeteg hiányokkal. A történetet csak oly korban kezdik megírni, midőn az emberiség az értelem igen előrehaladt fokára jutott. Egyptom és China már megvénhedett, midőn megismerjük ; a görögök és a zsidó nép csudálatos ifjúság fényében jelennek meg előttünk, de már azelőtt mily ese­ményeken nem estek volt át! Róma eredete mindig titok fog maradni, régi honi könyvek hiányában. Mit szólhatni még a hosszú álomról, melyen celták, germánok, slávok átestek, mielőtt írástudó népre akadtak, melyet a velők foglalkodásra kényszerítettek. A mi századunknak csodálatos tudományos inductiókkal sikerült nagy­ban kiterjeszteni a történet határait. Az­ összehasonlító nyelv- és mythos­­tudomány oly korszakokat tártak fel, melyek sokkal régiebbek minden ok­iratnál. Az ember valóban beszélt és mondákat alkotott, előbb semhogy írt volna. A történet ugyan messze leszáll elbeszéléseivel azon korszak mögé, melyben az első történetírók éltek ; azonban kevéssé régi tények átszál­lítása is végkép tökéletlen, míg a nyelv és a mythologia évezredeken át sértetlenül fenn­marad. A litván majdnem sanskrit nyelven beszél még és Grimm bebizonyította, hogy az ind-európai faj ős mythosai még él­nek a sváb és hartzi parasztoknál. Mit nem tartalmaznak a régi népdalok és szent énekek, kivált a Védák, mindnyáj­ok közt a legrégiebbek és legmél­tóbbak ! Óvatos elemzés­ekként oly korról juttatott a tudománynak fontos adatokat, midőn történetírás még nem volt és nem lehetett. A­mi különö­­nösen saját fajunkat illeti, Kuhn, Max Müller, Pictet, Bréal finom kutatá­sainak köszönhetni, hogy az eredeti árja népet, a görögök, latinok, germá­nok, slávok közös ősét, elszéledése előtt, nagyobb világosságban látjuk, mint Afrika és Közép-Ázsia némely fenálló társadalmának állapotát. Hasonló

Next