A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 6. kötet (1840-1842)
Első Osztály. A Magyar Tudós Társaság történetei 1840-1842 - Péczely József: Emlékbeszéd Budai Ézsajás tiszt. tag felett
EMLÉKBESZÉD BUDAI ÉZSAJAS U. FELETT. 45 folytathatását föltételezve, egyedül biztosítva látá, így lesz gyakran a' látszó akadály, hol, mint a' lehetetlenség' kezdődő határinál, öszvehull a' pálya, csak sebesebb haladás', emelkedés' eszközévé a' lelkesnek. Mig a' szerencse' minden kedvezéseiben születésivel részesült — 's hányszor nincs ez eset? hazám' vagyont, nevet öröklött fiatalai, tegyetek kezeiteket szivetekre! —míg, mondom, a' szerencse' minden kedvezéseiben születésivel részesült, 's ezért csak annyival többre köteles, a' készre támaszkodva, hont, erényt, kötelességet felejtve, földhöz ragad, 's bűnös henyélés, semmit nem csinálás, vagy épen alacsony gyönyörűségekbe merülés által vesztegeti a' természettől nem illy veleélésre, hanem haza', emberiség' boldogitására adott erejét; addig a' magára hagyott, másra nem támaszkodható vagyontalan, névtelen, szárnyakat fűz maga magának, 's utat tör, őt magát, 's egy egész nemzetet örök dicsőségre vezetőt, így Budáink az akadályt magát eszköz gyanánt ragadva meg, minthogy csüggedetlen szorgalmával könnyenfogó elme is párosula, naponként inkább kitüntető magát; 's minden egyéb pártolás nélkül, mint mellyet igyekezete, — 's ne felejtsük, feddhetetlen erkölcsei által maga vívott ki magának, számos tanuló, 's olly vetélytársak közt, minek, hogy többeket ne említsek, egy Földváry József, egy Katona Mihály voltak, egykor amaz , Debreczennek dicsekvése, közkedvességű , felejthetetlen emlékezetű hitszónoka, 's holtig legbensőbb barátja boldogultunknak, ez egy most is szépen virágzó iskolának, a r. komárominak, teremtője, alkotója, mindketten, úgyis mint irók, mint tiszta, világos gondolkozó fők, eléggé ismeretesek a' nemzeti literatura' 's cathedrai ékesszólás' baráti előtt, milly tanuló- 's vetélytársak közt, mondom, neve majdan ezek' névsora' homlokán tündökölt, mi egyszersmind derék tanítói', a' debreczeni főiskolát azon időben kormányzott Paksi Szathmári István, Hatvani István, Varjas János, és Sinai Miklós nagyhírű professorok serkentő figyelmének is záloga, 's később reá árasztott kegyeknek , megkülönböztetéseiknek előpostája volt. Még szorosan tudományos pályáját sem futá meg a' már addig is nem egy kitüntetésben részesi'ílt, nevezetesen több nemes ifjak'magán tanításával megbízott, boldog emlékezetű tagtárs, midőn nagytiszteletű tanitói, addig szerzett, korát 's minden várást előző ismereteit részint használni, részint azok' gyarapítására alkalmat, a lehető legtágabb mezőt nyitni kívánván, őt az