A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 6. kötet (1840-1842)

Első Osztály. A Magyar Tudós Társaság történetei 1840-1842 - Péczely József: Emlékbeszéd Budai Ézsajás tiszt. tag felett

EMLÉKBESZÉD BUDAI ÉZSAJAS U­. FELETT. 45 folytathatását föltételezve, egyedül biztosítva látá, így lesz gyakran a' látszó akadály, hol, mint a' lehetetlenség' kezdődő határinál, öszvehull a' pálya, csak sebesebb haladás', emelkedés' eszközévé a' lelkesnek. Mig a' szerencse' minden kedvezéseiben születésivel részesült — 's hányszor nincs ez eset? hazám' vagyont, nevet öröklött fiatalai, tegyetek kezeite­ket szivetekre! —míg, mondom, a' szerencse' minden kedvezéseiben szü­letésivel részesült, 's ezért csak annyival többre köteles, a' készre tá­maszkodva, hont, erényt, kötelességet felejtve, földhöz ragad, 's bű­nös henyélés, semmit nem csinálás, vagy épen alacsony gyönyörűségek­be merülés által vesztegeti a' természettől nem illy veleélésre, hanem haza', emberiség' boldogitására adott erejét; addig a' magára hagyott, másra nem támaszkodható vagyontalan, névtelen, szárnyakat fű­z maga magának, 's utat tör, őt magát, 's egy egész nemzetet örök dicsőségre vezetőt, így Budáink az akadályt magát eszköz gyanánt ragadva meg, minthogy csüggedetlen szorgalmával könnyenfogó elme is párosula, na­ponként inkább kitüntető magát; 's minden egyéb pártolás nélkül, mint mellyet igyekezete, — 's ne felejtsük, feddhetetlen erkölcsei által maga vívott ki magának, számos tanuló, 's olly vetélytársak közt, minek, hogy többeket ne említsek, egy Földváry József, egy Katona Mihály vol­tak, egykor amaz , Debreczennek dicsekvése, köz­kedvességű , felejthe­tetlen emlékezetű hitszónoka, 's holtig legbensőbb barátja boldogultunk­nak, ez egy most is szépen virágzó iskolának, a­ r. komárominak, teremtője, alkotója, mindketten, úgyis mint irók, mint tiszta, világos gondolkozó fők, eléggé ismeretesek a' nemzeti literatura' 's cathedrai ékesszólás' baráti előtt, m­illy tanuló- 's vetélytársak közt, mondom, ne­ve majdan ezek' névsora' homlokán tündökölt, mi egyszersmind derék tanítói', a' debreczeni fő­iskolát azon időben kormányzott Paksi Szath­mári István, Hatvani István, Varjas János, és Sinai Miklós nagyhírű professorok­ serkentő figyelmének is záloga, 's később reá árasztott ke­gyeknek , megkülönböztetéseiknek előpostája volt. Még szorosan tudo­mányos pályáját sem futá meg a' már addig is nem egy kitüntetésben ré­szesi'ílt, nevezetesen több nemes ifjak'magán tanításával megbízott, bol­dog emlékezetű tagtárs, midőn nagytiszteletű tanitói, addig szerzett, ko­rát 's minden várást előző ismereteit részint használni, részint azok' gya­rapítására alkalmat, a­ lehető legtágabb mezőt nyitni kívánván, őt az

Next