A Magyar Tudmányos Akadémia Évkönyvei 12. kötet - Reguly Antal hagyományai: A’ Vogul föld és nép (1864)
A' vogulok viszonyai a' magyarokhoz - Történelmi bizonyítékok
338 A' VOGULOK VISZONYAI A' MAGYAROKHOZ, dicum sunt gavisi , circiunducentes eum per domos et villas, et de rege et regno christianorum fratrum ipsorum fideliter perquirentes. Et quideunque volebat tam de fide, quam de aliis eis proponere, diligentissime audiebant ; quia omnino habebant ungaricum idioma, et intelligebant eum et ipse cos. Pagani sunt, nullam Dei habentes notitiam, sed nec idola venerantur, sed sicut bestiae vivunt. Terras non colunt ; carnes equinas, lupinas et hujusmodi comedunt; lac equinum et sanguinem bibunt. In equis et armis abundant, et strenuissimi sunt in bellis. Solunt etiam per revelationes antiquorum, quod isti ungari ab ipsis descenderant , sed ubi essent ignorabant.") A tatár nemzet szomszéd velők. De ezen tatárok hadakozván velők, nem győzheték meg őket hadban , sőt az első csatában ők győzték meg azokat. Miért is feleikké és társakká választák őket, 's így egyesülve, tizenöt országot pusztítottak el egészen." A' tatár fejedelem követével is találkozván, „ki tud vala magyarul, oroszul, kánul, németül, szaraczénul és tatárul," 's attól megtudván, hogy a' tatár sereg Németország ellen akar menni, Julianus haza siet, hogy közölje fölfedezésének hírét. A' magyarok egy másik útra tanítván, mellyen hamarább juthasson haza, megindul a haza felé három nappal Keresztelő sz. János ünnepe előtt (1237. junius 21-kén, Sz.), 's útjában, mind szárazon, mind vizén néhány napot pihenvén, úr születése (karácsony) után másodnap (1237. december 27-kén, Sz.) lépe be Magyarország kapuján , — pedig Ruthén és Lengyelországon keresztül lóháton jött. Az említett Magyarországról való visszatértében a folyón (Volgán) tizenöt nap utazá át a' mordvánok országát, kik pogányok 's kik jósaiktól úgy értvén, hogy keresztyénekké kell lenniök, küldenek Nagy Vladimir fejedelméhez, melly velök határos ruthén föld, hogy küldjön hozzájok papot, ki őket megkeresztelje. „Cum igitur vellet reverit, docuerunt eum idem Ungari viam aliam, per quam posset tutius pervenire. ... In redeundo transivit in fluvio regnum Molduanorum quindecim dies. . . . Isti a prophetis suis accipientes, quod esse debeant christiani, miserent ad ducem Laudemeriae, quae est terra Rliutenorum illis vicina , quod eis mitteret Sacerdotem, qui ipsis baptismum conferret. . . . Per Rhyteniam et Poloniam eques venit. . . . Secundo die post nativitatem Domini Ungariae portas intravit." 4) A' legrégibb magyar történeti tanúbizonyságot, úgy hisszük, a' Béla Névtelenje adja, ki így írja le azt az országot, mellyböl kijöttek a' magyarok) : „Scythia igen nagy föld, melylyet kelet felé Dentmagyernek neveznek, mellynek határa az éjszaki résztől a' Fekete tengerig terjed, mögötte pedig vagyon a' Tanais nevezetű folyó nagy ingoványokkal ; holott szerfölött bőven találkozik a'nyuszt, úgy hogy nem csak nemes és nem-nemes abból ruházkodhatik, hanem a' gulyás , kanász és juhász is avval ékíti öltözőjét azon a' földön. Mert ott aranynak és ezüstnek köve van, és azon fökl folyóiban drága kövek és gyöngyök találtatnak A' scythiai föld pedig széltében és hosszában igen terjedelmes, és a' népet, melly lakja, Dentmagyernek nevezik mai napiglan Úr születésének 819-ik esztendejében Ogyek (Ugek) vala Scythiának valami igen nemes vezére, ki nelül vevé Dentmagyerben az Onedbeli (Eunedu-beliani) vezér leányát. Emes nevezetűt, kitől nemze fiat, kit Álmosnak neveztek Urunk születésének 884-dik esztendejében, miként az esztendők szerinti krónikákban megvagyon, a' hét fejedelmi személy, kiket Hétmagyernek (Hetu Moger) nevezünk, megindult a' scythiai földről nyugot felé Sok nap lévén pedig pusztaságokon, az Etil vizén pogány szokás szerint tömlőre ülve úsztattak át (fluvium Etyl super turbon sedentes), és soha város vagy lakhely nyomára nem találtak , sem ember készítettét nem ettek, mint szokásuk vala, hanem hússal és hallal éltek, míg nem Oroszországba értek, mellyet Susdalnak neveznek 2)." ') Hasonlókép Szabó Károly fordítása szerint : Béla király névtelen jegyzőjének könyve a' magyarok tetteiről. Pesten 1860. 2) A' „nec labores hominum comederunt" bajosan teszi „sem ember készítettét nem ettek", hanem