Magyarságtudomány 3. (1943-1948)

1943-1948 / 1. szám - A magyarságtudomány problémája

MAGYARSÁGTUDOMÁNY 1943-1948. Hl. KÖTET, 1. SZÁM A MAGYARSÁGTUDOMÁNY PROBLÉMÁJA 1. A magyarságtudomány olyan tudományszak, olyan tudomány- csoport, melyet igen nehéz nemzetközi értelmű idegen szóval visszaadni. Töb­bet, mélyebbet sejtet és kevesebbet, szűkebbet foglal magában, mint a magyar vonatkozásodnak többé-kevésbbé minden tudományszakban objektív, tudományos módon érvényesíthető szempontját. Inkább meghatározott, szoro­sabban a magyar nemzethez kötött tudományokat, tudományos részterületeket és tudományos problémákat szoktunk magyarságtudomany név alatt összefog­lalni: magyar nyelvtudományt, néprajzot, folklor-t, magyar történettudományt, művelődéstörténetet és irodalomtudományt, a magyar népi jelleggel, a magyar lelkialkattal való foglalkozást, s mindezt úgy, hogy különös hangsúly és jelen­tőség kerül a magyar népre, értve ezen mindenekelőtt a magyar paraszt­ságot. Mindezek magukban még mindig az objektív érvényesség igényével fel­vethető és többé-kevésbbé megválaszolható problémák. A magyarságtudomany összetartó alapkérdését azonban nem ebben az objektív érvényességben szok­ták látni, hanem abban a kifejezetten vagy hallgatólagosan feltételezett jelen­tőségben, mellyel' e kutatások az ország, a nemzet, a magyarság életének, törté­neti alakulásának a szempontjából bírnak. Ezt fejezték ki úgy, hogy a ma­gyarságtudomány sorstudomány. Nem kétséges, hogy vannak tudományos kér­dések, melyeknek tisztázása közösségek sorsának alakulására és alakítására kihat. Ezek azonban főleg társadalomtudományi kérdések, nem pedig a nemzeti jelleg kérdései. Minden sorskérdésnek, minden politikai kérdésnek van tudomá­nyos aspektusa is és viszont. Jól megragadni azonban csak akkor lehet ezt a köl­csönös viszonyt, ha világosan megszabjuk a sors és a tudomány egymáshoz vaió viszonyát. Fel "kell tehát vetnünk azt a kérdést, hogy eléggé tiszta és végiggon­dolt-e a magyarságtudomány vagy a magyarságtudományok fokozott nemzeti iclentőségét valló előfeltevés? A magyarságtudomány alapjául kifejezetten vagy hallgatólagosan felvenni szokott előfeltevést a következőkben foglalhatjuk össze: a magyar nemzet kul- túrállapota valamiképen válságban van, a maga sajátos jellegével, mélyebb alka­tával, feladataival meghasonlásba vagy legalább is bizonytalanságba jutott, és az ezekkel való normális kapcsolatát, zavartalan viszonyát, egyenletes beideg­ződését elvesztette; minthogy szükséges, hogy ezt megtalálja és ehhez vissza­térjen, tehát fel kell kutatni, meg kell ismerni az igazi, hamisítatlan magyarsá­got, a tiszta magyar alkatot, a gyökeres magyar kultúrát; ennek a felkutatá­sának a legfontosabb területe a parasztság, minthogy a parasztság a magyar jel­legnek, a magyar alkatnak, a magyar viselkedés és alkotások spontán, sajátos útjának tisztább és zavartalanabb formáit őrzi, mint a nemzet kevertebb vagy zavartabb többi rétege; csak e kutatások lefolytatása után és azok alapján lehet a nemzet végső kultúrális, sőt közösségi problémainak 1 Néprajzi Intézőt KriadvHnyni. 1 >**.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék