Magyarságtudomány 2. (1943)
1943 / 1. szám - Halász Gábor: Magyar középkor II.
MAGYAR KÖZÉPKOR II. 3* A bányavárosok távkereskedelme mellett, amelynek óriási hasznát, mint Paulinyi Oszkár kimutatta, leginkább külföldiek fölözik le, korán kialakul az egyes városok helyi vagy az átmenő forgalomban jelentős kereskedelmi cikke, iparága, amely az ottani lakosság gazdagodását szolgálja, így Kassán, Bártfán a vászon, gyolcs, «barchet» »ugyancsak Kassán, továbbá Kézsmárkon, Budán a posztó (és hányféle, angol, bártfai, brüsszeli, cseh,görlitzi, hernthali, kölni, lengyel, löweni, mechelni, neuhausi, olasz, schollviczi!), Sopronban a kőfaragás, Pozsonyban a fegyvergyártás, Győrben az ötvösség, Debrecenben a nagyváradi piactól elhódított alföldi marhakereskedés, bőripar, Kolozsvárott sok más viruló iparág mellett a szűcsipar és aranymívesség. 1467—68-ból valók az itteni lakatos céh jogszabályai, 1472—75 sarkantyúcsinálók, 1473 aranymívesek, 1475 szabók, 1477 kovácsok, 1479 takácsok és szűcsök, 1486 kötélgyártók, hogy csak a XV. századiakat említsük. A számadáskönyvekben sűrűn szerepel a bor, sör, hal, fa, vas, bőr, posztó, vászonnemű, a gabona a termelés irányának megfelelően csak kevésszer ; tipikus, gyakran előforduló foglalkozások : ács, asztalos, ágyúmester, aranymíves, asztalos, bádogos, bognár, csizmadia, esztergályos, fazekas, fegyverkovács, fémolvasztó, fürdős, halász, kalmár, késes, kőfaragó, kőmíves, kőtörő, kovács, lakatos, mészégető, mészáros, molnár, nyerges, pallér, pék, pergamenkészítő, pintér, puskamester, rézmíves, sörfőző, szabó, szénakaszáló, szíjjártó, szűcs, takács, téglavető, tímár, ügyvéd (procurator), üveges, vászonkészítő, vászonfehérítő. Természetesen igen sok polgár, éppen a tehetősebb birtokosok, közben föld- és szőlőmívelő is, hiszen város és falu között nálunk még fokozottabban megvan a nyugaton is megfigyelt egybeolvadás. Kézmívesekből és kalmárokból, a városba húzódott jobbágyokból, idetelepedett nemesekből, papokból és deákokból,5 magyarokból és * Elejét 1. Magyarságtudomány, 1942. december. Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején. (A bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve, VI. k.) Ugyanő: A középkori magyar réztermés gazdasági jelentősége. Károlyi-emlékkönyv. 2 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Budapest, 1885. Index alapján. 3 Jakab Elek i. m. Oklevéltár megfelelő számai alatt. * Fejérpataky i. m. Index alapján. 5 Kardos Tibor i. m.-ban kellően kiemelte a diákréteg jelentőségét a magyar Magyarságtudomány.1