Müegyetemi lapok. Havi folyóirat a mathematika, természettudományok és a technikai tudományok elmélete köréből 1. (1876)
1876 / 1. füzet - B. Eötvös Loránd: Új módszer a capillaritási tünemények tanulmányozására
tével foglalkoztak, bár különböző utakon, ugyanazon két alaptételhez jutottak. Az első alaptétel súlyos folyadékokra nézve, melyek részben szilárd testekkel érintkezhetnek, de melyekre a nehézségen kívül egyéb külső erő nem hat, következő alakban fejezhető ki: Legyenek x, y, z egy pontnak derékszögű összrendezői valamely folyadék szabad felületén, o, és p2 a főgörbületi sugarak e pontban, x y z egy másik pontnak összrendezői ugyanzon folyadék szabad felületén, q és p2 a főgörbületi sugarak az x y z pontban, akkor az összrendező tengelyrendszer xy síkját viszintesen fektetve s a z tengelyt merőlegesen felfelé, tehát a nehézség irányával ellentett irányba állítva, lesz, hol az egy a folyadék nemétől és hőmérsékétől függő mindig positiv állandót jelent s a görbületi sugarak positivoknak tekintetnek akkor, ha a folyadékból kifelé, negatívoknak akkor, ha a folyadékba befelé vannak irányítva. ’) A capillaritás elméletének második alaptétele azt mondja, hogy a szög, melyben a folyadék szabad felülete valamely szilárd test felületét metszi, csak ama folyadék és szilárd test nemétől s hőmérsékétől függ, tehát független a folyadék vagy szilárd test felületének alakjától. E két tétel alapján számítás útján lehetséges a súlyos folyadékok alakját egyes észleletnek alávethető esetekben meghatározni. Ily esetek a következők: Folyadékok érintkezése egy függőlegesen álló sík lemezzel, folyadékok két párhuzamos sík lemez között, folyadékok hajcsövekben, vízszintes sík alapon sat. A fent említett tételekből folyó számítások eredményei általában két állandót foglalnak magukban, az egyik a 2, a másik az állandó érintkezési szög. Ez állandók fordulnak elő a folyadékok szabad felületének egyenletében, ez állandók határozzák meg a különböző körülmények közt keletkező folyadékalakok méreteit (cseppek magassága, hajcsőben emelt folyadékoszlop magassága s. t.) A —+—)—(4-+4j= pl (>3/ \Q 1 Q 2> az 1) ]) A görbe felületek elmélete arra tanít, hogy p, alatt a görbe felület bármely normálmetszetének, p2 alatt pedig egy ez elsőre merőleges normálmetszete- 1,1 nek görbületi sugarát értve — -1 független az első normálmetszet síkjának feléül (p 2 vésétől, úgy hogy az 1) alatti tétel akkor is áll, ha p, és p2 nem a főgörbületi sugarakat, hanem a görbületi sugarakat két egymásra merőleges normálmetszetben jelentik.1*