Muzsika. Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat 1. (1929)

1929 / 4. szám - Tanulmányok - Gombosi Ottó: Zenei élet Mátyás király udvarában

ZENEI ÉLET MÁTYÁS KIRÁLY UDVARÁBAN IV/Tióta­csánki Dezső 1 2 és Berzeviczy Albert 3 Mátyás király és Beatrix királynő koráról és udvaráról szóló alapvető tanulmányukban az egykorú for­rások 3 és diplomáciai iratok­ 5 alapján összegyűjtötték és kerek képbe foglalták azt a kevés adatot, amely az akkori gazdag zenei életről fennmaradt, nem tör­tént, főleg zenei oldalról, semminemű kísérlet — az általános zenetörténet és forráskutatás anyagának felhasználásával — eddigi tudásunk és ismereteink kimélyítésére. Főkövi Lajos 1900-ban megkísérelte, hogy Mátyás király udvará­nak zenei életéről képet adjon,­ de e kísérlet csak a már ismert archivális anyagra támaszkodik. Az azóta végzett részletkutatások eredménye azonban alkalmas arra, hogy a kérdést teljes egészében újból felvessük. Ha itt most figyelmen kívül hagyjuk a zenének és zenélésnek mindazt az ágát és módját, amelyekre nézve Gsánki és Berzeviczy az adatokat lehetőség szerint kiaknázta és amelyekről nem várhatunk közelebbi zenei adatokat (így pl. a cigányzenéről, amelyet a király és a királyné különösen kedvelt, vagy a szabadtéri zenélésnek, a katonazenének, ünnepi fanfároknak stb. módjairól), ak­kor Mátyás udvarának zenei — közelebbről meghatározva műzenei — életéről elmondhatjuk, hogy az a fényes olasz udvarok jellegzetes képét mutatja. Nápoly, Róma, Firenze, Ferrara, Milano, Mantova urai ugyanúgy gyűjtik maguk köré a francia-flamand műzenének énekeseit és szerzőit, a népi gyöke­reken növekedő olasz muzsika dalosait és lantosait. Az a személyes érdeklődés, amely mind a király, mind pedig a királyné levelezésében a zene iránt mutat­kozik, élénk fényt vet a zenélés színvonalára is, amelyet egyébként a bőségesen rendelkezésre álló anyagi eszközök mindenképpen biztosítottak. Ha egy-egy neves zenész megszerzéséről van szó, nem sajnálják a jelentős anyagi áldozatot és az ajánló vagy közvetítő személyiségnek a hála meleg szavaival adóznak. A zenetudomány és a magyar művelődéstörténet örök kárára, éppen Mátyás korából nem maradtak reánk az udvari számadáskönyvek, amelyek pedig bősé­ges adatokkal szolgálhatnának az énekesek és zenészek személye, száma, meg­becsülése, kötelességei, a kótaanyag mennyisége, minősége és beszerzési módja, sőt sok esetben az interpretáció mikéntje felől is. Hiányoznak a külföld zenei eseményeiről informáló levelek, amelyek az olasz udvarnál szokásosak voltak és Beatrix királyné bizonyára ilyen levelekből nyerte jólértesültségét, így ügyelnek például estei Hercules ferrarai hercegnek, Beatrix sógorának ügynökei minden fontosabb centrumban: beszámolnak az új művekről és be is szerzik azokat. így kerülnek a Milanóban dolgozó Gáspár van Weerbecke, vagy a Firenzében tar­tózkodó Josquin des Prez és Heinrich Isaac, vagy Philippe Bast­on legújabb miséi és motettái a ferrarai kórus könyveibe. A zenészek alkalmazása is ez ügy­nökök útján történik. Ismeretes például Hercules herceg firenzei ügynökének 1 Csánki Dezső: Mátyás udvara. Századok, 1883. 2 Berzeviczy Albert: Beatrix királyné. Budapest, 1908. 3 Honfius, Galeotti, Esch­enb­er stb. 1 Monumenta Hungariae Historica, IV. sorozat, III—IV. kötet; Acta extera. (A továb­biakban „M. k. d. e.“ — Mátyás korabeli diplomáciai emlék­­­jelzés alatt.) 5 Ludvig Fekövi: Musik am Hofe des Matthias Corvinus. (Kirchenmusikalisches Jahr­buch 1900.)

Next