Népi kultúra – Népi társadalom 7. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1973)
MANGA JÁNOS: Magyarországi szlovákok j
császár 1543 körül Budát és városát elfoglalta, néhány évvel utána látta, hogy sok vidék az előző háború által elpusztult és neki élelmet nem szállított, azt ajánlotta, hogy némely lakosok ezekre a helyekre menjenek és azt elfoglalják és ott lakjanak. Ez után ezekben a városokban és falvakban még a legöregebb emberek sem tudnak mást, mint evangélikus papokról és prédikátorokról . . . Néhány év múlva, mikor a török országunkból kiűzetett, megint magához jött a falu ... Ez a 170 — 180 év története, mely alatt a hitet megtartottuk."73 Galgaguta az egykor igen forgalmas losonc a pesti út mentén feküdt, így érthető, hogy ide az észak-nógrádi falvakból kerültek telepesek, akik a megmaradt magyar lakosságot töltötték fel. A szlovák lakosság a 18. század elején szaporodott. 1715-ben 6 magyar és 7 szlovák háztartást írtak össze, öt évvel később pedig már 7 magyar és 21 szlovák háztartásból állt a lakosság.74 Természetes, hogy a 17. század folyamán újratelepített falvak közül több ismét néptelenné vált, s ezek ismételt betelepítése aztán a későbbi évtizedekben történt. Nem volt kevés azoknak a helységeknek a száma sem, amelyek ugyan elég korán néptelenné váltak, de újratelepítésükre csak a 18. század elején került sor. Ilyen volt többek között Vanyarc, amely minden valószínűség szerint már a 16. században elpusztult, s egykori templomának romjai 1746-ban még láthatók voltak.75 Lucfalváról (Luczin) olvashatjuk, hogy a török pusztítások következtében ,, . . . a falu lakosai széjjel oszlottak, úgy hogy a 17. század elején csak alacsony juhász hajlékokból állott, s ezért az első ide telepedőknek maradékai még most is bazsáknak és bojtároknak hivatnak. Idővel más Vármegyebeliek is letelepedének itt, nevezetesen jöttek ide Zólyom vármegyéből . . . Thurótz Vármegyéből . . . Liptó Vármegyéből . . . Árvából . . . sőt Nógrádból is Mucsinból, akiknek maradékai most is Mucsinyiaknak neveztetnek'76. Radványi Luczin lakosságát újonnan települtnek mondja.77 Ugyanezt mondja Márkházáról is, továbbá Bokorról.78 A teljesen néptelenné vált és a 18. század elején szlovákokkal újratelepített falvak a 19. század elején is őrizték nyelvüket. Ugyanakkor azonban még sok községet találunk, amelyek nyelvét MOCSÁRY hol „elegyes"-nek, hol ,,vegyes"-nek, tehát magyarnak és szlováknak mondja. Ilyen volt többek között Egyházasdengeleg (Dengeleg), Kozárd, Kürt, Felsőtold, Surány, Szanda, Legénd, Riba (Ipolyszög) stb. 73 PRS. V. MEMORABILIA 1 — 2 § a galgagutai (Nógrád M.) ág. ev. parókia irattárában. 74 PETROV, 1928, 99. SIRÁCKY, 1966, 103. 75 MANGA, 1969, 150. 76 MOCSÁRY, 1826, I. 269. 77 RADVÁNYI, 1710—1714, 117. 78 RADVÁNYI, 1710—1714, 118.