Ethno-Lore 33. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve, 2016)
KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS TEREPMUNKA - Bednárik János: Miért és hogyan néprajz a történeti kutatás? Újabb német javaslatok a "történeti terep" elméletéhez és módszertanához
Miért és hogyan néprajz a történeti kutatás? és egyfajta diszciplináris identitás felmutatására (is) törekszenek. A vállalkozás ezen része valószínűleg reménytelen, intencióját tekintve azonban érdekes és értelmes. A bemutatott elméleti és módszertani javaslatok - mint arra menet közben is igyekeztem felhívni a figyelmet - egyenként aligha alkalmasak arra, hogy meghatározzák egy önmagában is rendkívül tagolt tudományszak történeti kutatásainak profilját. Elég csak arra utalni, hogy az ötletek nagy részét bevallottan más diszciplínák újabb, vagy kevésbé új vonulataitól kölcsönzik a szerzők, és némi kutatással más esetekben is ráakadhatunk kísértetiesen hasonló problémafelvetésekre. Példaként hozhatnánk a történeti antropológia és mikrotörténet által taposott úton továbbhaladó történeti diskurzuselemzés (pl. Landwehr, 2009) és történeti praxeológia (pl. Hansis - Rieske, 2015) Németországban is egyre divatosabb irányzatait, vagy a reflexivitással, a történelmi reprezentációval, a narrációval kapcsolatos évtizedek óta folyó történettudományi diskurzusokat Hayden White-tól Frank Ankersmitig. Ezeknek a történetfilozófiai és történetírói áramlatoknak egyébként nemcsak a német, de a magyar tudományos közegben is akadnak közvetítői, sőt alakítói is.48 Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a tudományszakon belül folyó vitának ne lenne létjogosultsága: ellenkezőleg, a mostani „néprajzos” vita talán legfontosabb tanulsága éppen a tudás pozícióhoz kötöttségének felismerése és tudatosítása lehet. Ennek a felismerésnek a fényében született a tanulmány első felének aránylag hosszú (és óhatatlanul szelektív) tudománytörténeti áttekintése is, amellyel arra szerettem volna rámutatni, hogy az első ránézésre „ártatlan” elméleti és módszertani kérdésekről folytatott eszmecserék mennyire elválaszthatatlanok azoktól a személyes pozícióktól, diszciplináris, interdiszciplináris és össztársadalmi diskurzusoktól, amelyeknek a tétje az egyes szereplők és szaktudományok különböző kontextusokban való pozicionálása. A tudományos viták többszörös diskurzív beágyazottságának tudatosítása azért fontos, mert csak így kerülhetjük el az „objektivizmus” és „intellektualizmus” csapdáját, amennyiben nem hagyjuk figyelmen kívül „a különböző mezőkben zajló szimbolikus harcokat, amelyekben a társadalmi világ reprezentációja, és különösen a mezőkön belüli, illetve a különböző mezők közötti hierarchia meghatározása a tét.” (Bourdieu, 2010) Az, hogy a német néprajztudományban a jelenkori vs. történeti perspektíva vitája az utóbbi évtizedekben „állandósult tudományelméleti témává”49 avanzsált, egy sajátos tudománytörténeti fejlődésnek a következménye, és mint ilyen, elsősorban az adott közegben releváns. Ettől füg 48 Az ezzel és általában a posztmodern történetírással és történelemelmélettel kapcsolatos problematikák áttekintéséhez - pars pro toto - elég elővenni Gyáni Gábor írásait (pl. Gyáni, 2000, 2003, 2008a), és Simon Zoltán Boldizsár írásait: Simon, 2011,2013a, 2013b, 2013 c. 49 „wissenschaftstheoretisches Dauerthema” - Schmoll, 2007, 183.