Ethno-Lore 34. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve, 2017)

A KORTÁRS TEREPMUNKA KIHÍVÁSAI - Vass Erika: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez végzett terepmunka tanulságai

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez végzett terepmunka... igyekszem a közvetlenül érintett személyeket fölkeresni, majd a kívülállók kö­zül is néhány személlyel beszélni. Az életkor nem mindig döntő tényező, gyak­ran előfordult már, hogy fiatalabb személy jobban emlékezett az édesapjától vagy édesanyjától hallottak alapján gyermekkora történéseire, mint a szülei generációjából származó személy. Kérdés az is, hogy mennyire tekinthetők hitelesnek az interjúból nyert ada­tok? A jelenre vonatkozó kérdések esetében a veszélyt abban látom, hogy nem mindenki akarja kizárni teljesen a magánéletét, családi problémáit, avagy nehéz anyagi helyzetét akarja kompenzálni a nekünk elmondott történettel. A 30-50 vagy akár 70 évvel ezelőtti gyermekkori élmények felidézése esetén az is elő­fordulhat, hogy akaratlanul informál minket tévesen egy idős ember. Az emlékezet működését sokan kutatták már, fontos kiemelni Jan Assmant, aki a kulturális emlékezet kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy abban a múlt, mint olyan nem képes megőrződni. A kulturális emlékezet szempontjából nem a tényleges történelem számít, csak azon pontjai, melyek a jelen eseményeihez köthetők, azokat igazolják, alátámasztják. Ezáltal a múlt szimbolikus alakza­tokká alvad, és ezekbe kapaszkodik az emlékezés (Assmann, 1999, 53.), így van ez gyakran az egyéni életutak kapcsán is. Az emlékezetben élő múltból nem minden adat hívható elő pontosan. Ráadásul az emlékezet megszűri a múlt eseményeit, megszépíti vagy éppen komorabbá festi azokat. Az interjúim egy része az egykori lakberendezésre vonatkozik: az illetőnek gyerekkorában hogyan nézett ki a háza, melyik helyiségben milyen bútorok voltak, mikor vezették be a villanyt stb. Ebben az esetben az emlékezet pon­tatlanságai korrigálhatók archív fotókkal (bár technikai okok miatt elég kevés enteriőrt örökítettek meg fényképen), illetve rajzot készítünk az egyes helyisé­gekben lévő tárgyak elhelyezkedéséről. Megfigyeltem, hogy az idősek többségénél az utolsó 10-20-30 év össze­mosódik, épp ezért ha túlzottan frissnek tűnik egy-egy évszám, akkor további kérdésekkel igyekszem pontosítani a választ, például: a „változás” (azaz 1989 decembere­ előtt vagy után történt-e az esemény? Azt is érzem, hogy az 1950- es években születettek vagy fiatalabbak esetében már felgyorsult és kitágult a világ, több impulzus érte őket, így általában felületesebben emlékeznek vissza dolgokra. (Azt is tapasztaltam már, hogy a munkatársaimmal is sokféle emléket őrzünk egy-egy közös terepmunkáról, ki erre, ki arra a részletre emlékszik job­ban.) Az idős személyek közül vannak, akiket az interjú során föltett kereszt­kérdéseim alapján megbízhatóbbaknak tartok, másokat kevésbé. Igyekszem az adatokat helyi források bevonásával ellenőrizni, illetve anyakönyvi bejegyzé­sekkel. (Azt is tapasztalatból tudom, hogy gyakran a sírkövekre följegyzett dátumok is tévesek, azokkal is óvatosan kell bánnunk.) Abban az esetben, ha

Next