Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)

Kertbeny Károly: Petőfi arcképeiről

KERTBENY KÁROLY: PETŐFI ARCKÉPEIRŐL. I­ le magyarra. E tisztelt barátom véletlenségből elveszítette kéziratom azon lapját, mely visszaemlékezéseim legfonto­sabb részét, Petőfivel kötött ismeretségem idejének és körül­ményeinek leírását tartalmazta, ezért abból egyet-mást lejebb ismételnem kell. Föl lévén szólítva, hogy a nagy költő eddig megjelent arcképei felől mondjam el véleményemet, kötelességemnek érezem első­sorban e sorok olvasói, azután pedig a nem­zet előtt oly nyíltan szólani, mintha csak tanúként vala­mely esküdtszék előtt állanék. Ez okból bocsássák meg, ha magamról s emlékeimről többet és hosszasabban beszélek, mint azt különben, más körülmények közt, tenni óhajtásom és kedvem volna. Ezúttal ugyanis nem csak azt kell bizo­nyítanom — a­mit már eddig is megtettem — hogy Petőfi személyes ismerősöm volt, de azt is, hogy igen sokszor s oly nagy figyelemmel tanulmányoztam őt, hogy nem csak arcképét tudnám lerajzolni ma — harminckét hosszú évnek lefolyása után — hanem akkori lakó­szobáját is, az abban levő bútordarabokkal s a falon függő képekkel egyetemben. * * * Bakody Tivadar, a homeopathia jelenlegi derék tanára, 1844-ben 19 éves ifjú s orvosnövendék volt. «Tódi», miként őt bizalmasabb barátai nevezték, akkor még, tősgyökeres magyar származása dacára, német költeményeket irt, melyek elég csino­sak valának s később két kötetben nyomtatásban is megjelentek. Tudományos műveit azóta magyar nyelven bocsátja közre. Bakody ez időtájon az uri­ utcai Pyrker-féle házban lakott, s itt látogattam meg őt 1844 május vagy junius havában. Hogy melyikben a kettő közül, arra már biztosan nem emlékezem. Nála hallottam először említtetni Petőfi nevét is, mert Tódi a Pilvax-kávéházban Pálffy utján már márciusban megismerkedett Petőfivel, midőn ez Debrecent elhagyva, Pestre jött s megjelent a «Nemzeti körben» is, mely Vörösmarty s a derék szabómester: Tóth Gáspár köz­

Next