Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)
Beck Károly: Visszaemlékezések Petőfi Sándorra
BECK KÁROLY : VISSZAEMLÉKEZÉSEK PETŐFI SÁNDORRA. 461 elismertek fennhéjázók, tunyák és féltékenyek arra, hogy a fejlődő tehetségnek kezet nyújtsanak ; az ifjúság azonban itt is, mint mindenütt, inkább az érzelmek mint a gondolatok után sóvárog. Mindenki észrevesz, emel és ez nem kis baj! Az ifjúság egész odaadással viseltetik irántam s ezért mondtam nem egyszer magamban. Népedet saját táplálékával lásd el, miért vágyakozol idegen segély után ? Mire való tanulni, kutatni, a halmazban turkálni? A holtak bölcsebbek, jobbak valának az élőknél ? Mi régi, mi volt valaha új ? A mai szőllőtőke csak a régi szőllőtőke, az egyik tokajit, a másik török vért terem ; a mesterséges gyártás, elegyítés természet ellen való. Add a mid van, amit adhatsz ! — Ez kényelmes elmélete volna a stagnálásnak — válaszolom. — A művészet talán aranyos semmit nem tevés, kedélyes közönyösség ? A költő egyedül egy nép számára születik ! Irányadó lehet előttünk a könnyen lángra lobbanó ifjúság ítélete ! Kedélyünkben úgy szunnyadoznak a dalok, mint kemény kőtömegben a szikrák, s az ébresztő acél nélkül szunnyadoznának mindörökké. Ezt a fölébresztést, szeliden vagy durván, néha a sors, valamely erős szenvedély, a természet bölcs felfogása vállalja magára; többnyire azonban a történelem, a régibb nemzedékek folyvást termelő gondolata az, mi bennünk önálló eszméket kelt. Van-e nagyobb öröm, szentebb kötelesség, mint olvasni, tanulni, dolgozva szórakozni és szórakozva dolgozni. — Úgy van! — mondá halkan, kezét szemei elé tartva, — tanulni fogok! De most tovább ! — Szabad tudnom lakását ? — Engedje inkább, hogy én keressem fel, lakásom — nagyon szegényes. — S ez akadály volna előttem ! Gondolkozzék rólam igazságosabban, magáról pedig büszkébben. Ama dióhéjban ön gyönyöre lett saját nemzetének. A megváltó, a szent írás szerint, jászolban született. — Én — keresem fel önt.