Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)

Lauka Gusztáv: Petőfi nősülése

104 LAURA GUSZTÁV : PETŐFI NŐSÜLÉSE. A második az ékes tollú főjegyző és Bajzának kedvenc költője. IV. A harmadik szépirodalmunk egyik legnagyobbja és leg-­í dicsőbbje, a ki most már az egész világé, helyet nyervén mindazok között, a kik műveikkel a múlandóságot legyőz­ték. Erős és maradandó szem azon láncban, a­mely a jelent a jövővel összeköti. Mindhárman egy nagy­károlyi táncvigalomra utaztak. Fellegtelen őszi nap volt. Az ernyő hősébe beragyogó tiszta fény, a mezők virágillatával fűszerezett enyhe levegő vidám kedélyben tárták az ifjú és különben is gondtalan uta­zókat. Mindannyian ifjak még, gondban szegények, de esz­mékben gazdagok, oly tanúságos és kedves társalgást foly­tattak, a­minőt csak valódi költők és szellemes emberek alkothatnak. Ki hitte volna akkor, hogy a halványan gyöngének látszó Riskó legyen köztük a legtartósabb és legerősebb. Pap Endre hat, Petőfi Sándor három év múlva, csak a halhatatlanok között voltak említhetők. Riskó él, de szívhez szóló, megható és lelkesítő lantja e két sírnál elnémult örökre. A hű barát lantját temette el dalnoktársaival. Petőfi már ekkor egy gyöngéd kezek által font kosarat s egy gyászfátyolt hordott keblében ; de a gondviselés nem engedte a cipruslombok árnyaiban fejlődő rózsákat elher­vadni. Szívsebe nem könnyen ugyan, de mégis begyó­gyult. Csak koszorúsunk hiúságának hizelegtek, a­kik azt hit­ték és állították, hogy a gyönyörű elegia halottja ha élet­ben marad, kezével és szívével Petőfit boldogítja. Etelka életet adott e szép költeménynek, de ő a halhatatlan szá­mára már élve is halott volt. Útközben a nagy­ károlyi szépek is szóba jöttek. Riskó, a­ki elegáns külsejével, finom modorával és szellemes tár­

Next