Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)

Beck Károly: Visszaemlékezések Petőfi Sándorra

VISSZAEMLÉKEZÉSEK PETŐFI SÁNDORRA. ’ Irta BECK KÁROLY. E­ZERNYOLCSZÁZNEGYVENHATOT írtunk. Magyarország* még mindig a régi, romantikus föld volt s a szi­gorúan gyámkodó monarchia uralma alatt féltéke­nyen őrzé jogait és önállóságát, melyet országgyűlések oltal­maztak. Még mindig a régi romantikus föld, emberemlékezet óta mentes minden adótól, sorozástól, útlevél-zaklatástól, bejelentő-ívektől, rendőröktől, tartózkodási engedélyektől, de másrészről túlterhelve rozsdás intézményekkel; polgár­sága hiányzott, a nemesek egész serege hatalmaskodott benne, akaratnélküli jobbágyok lakták térségeit, s meg volt verve durva turistákkal, csalhatatlan szolgabirákkal s a ha­gyományos «huszonöttel». A nemzeti sorompók közt azon­ban mindezek dacára jól érezhettük magunkat; erőteljes. * Hazánkfia Beck Károly, kinek halálhírét néhány nap előtt hozta meg a távíró, egyike volt az újabb német költői iskola legtehetségesebb dalnokainak. Magas szárnyalása, hévteljes lyrai költeményei és hosszabb verses regénye : Jankó, melynek tárgyát a magyar népéletből merítette, maradandó helyet biztosítanak számára a német költői irodalom történe­tében. Jelen cikke, mely a Nord und Leid hasábjain, halála előtt pár nappal látott napvilágot s melyet mi, csekély kihagyásokkal, egész ter­jedelmében közlünk, már csak azért is igen érdekes, mert pályájának kezdetén mutatja be Petőfi Sándort, kinek Beck Károly mindvégig leg­hőbb tisztelői közé tartozott.

Next