Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 2. (1879)
Feleki Miklós: Petőfi és a censor
FELEKI MIKLÓS: PETŐFI ÉS A CENSOR. 559 Egy pár vállvonás után a darabot hónom alá vettem és távoztam. Másnap már hirdette a színlap: «A helybeli censura által Budára stb. felküldött színmű leérkezett; előadása meg van engedve.» Harmadnap a zsúfolásig telt színház minden értelmes nézője bámulva kérdezte szomszédjától: Ugyan miért vitték ezt a darabot Budára ? vagy csak bolonddá akartak tenni bennünket ? Ebből láthatod, édes Sándorom, hogy azóta nem a legjobb lábon állok a censorral. — A censor kéreti igazgató urat, tessék hozzá jönni, — szakító félbe egy hang társalgásunkat. — Ahá itt a farkas ! — szólott Petőfi. — Azonnal. Ez bizonyára a szavalatért lesz, — mondom én. — Menj csak — biztatott Petőfi, — ha szükség lesz rá, majd magam is elmegyek. Néhány perc múlva már otthon voltam. — A censor okvetetlenül kívánja a szavalat beadását, másként meg nem engedi. — Micsoda? Jejünk! Úgy is régóta éhezem a censorokra. A szent Anna-utcai convictus hosszú folyosóján végig menve, csakhamar K . . . cellája előtt állottunk. Kopogni akarok. — Es mit! — szólt dühösen Petőfi — soha se kopogtass. Az ajtó robajjal föltárult s mi a szoba közepén állottunk. — Uraságod a censor? Igen is, kihez van szerencsém ? — Szerencséje van Petőfi Sándorhoz, ki a mai előadáson szavalni akar. A jó öreg K . . . kissé fölingerült «a szerencséje van»