Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Teleki Sándor gr.: Petőfi mint koma Koltón

458 GR. TELEKI S. : PETŐFI SÁNDOR MINT ROMA KÖLTŐN. A katalini úton, palástját karjára fogva, a tiszteletes úr érkezik; jobbján a legátus diák, kezében a szentírás, balján a tanító zsoltáros könyvvel hónalja alatt. A­hogy a kovács­­műhelyhez érnek, Sánta Ferenc kettőt kondit az öreg haran­gon, megvárja, míg elkong, csakis azután kezdi húzni s húzza mindaddig, míg a pap a házához ér. Nyugszik Sánta Ferenc s a harangok hallgatnak, kis időre rá kettősével húzza. Az asszonynép megindul, s mikor a falu végéről érkezők a templomba érnek, hármat kondit Sánta Ferenc. Ab­don a tiszteletes úr a cinterem ajtajához ér, egybe haran­goz, s lesántikál Sánta Ferenc a kórusba. Nálunk is csak úgy dicsérik az Urat mint máshol, a magyar hiten. Templom végeztével asztalos Sebestyén Imre engem emberel meg, bebalez nálam, s jól élünk együtt. — Adjon isten boldog ünnepeket! — Megcselekedted már tegnap, Imre.­­ — Meg, de a többivel. Én egyedül is akartam. — Köszönöm, egy pohárkával abból az olajosból. — Nem lesz rész, de inkább abból a kar mólóból kér­nék; nem vettem még ma be semmit, s nagyon zörög bennem. — Itt a bütykös, húzzál másfelet. — Nincsen-e megmérgezve ! — Azt akarod, hogy elől járjak? — Utána esik nekem jól. — Mi hír faluszerte ? — Az isten verje meg a dolgát, nincsen itt semmi jó,­­ kínlátott ember vagyok én nagyságos uram ! Anikó leányo­mat megütötte a szél, csípőn alól nem érez semmit. Tudja, én dolgozom mint a marha, megszerzem az övéket s a magamét is, de most már dolgozni sem tudok. — Hogy-hogy Imre ? — Ha gyalulok, majd meghasad a feje, ha fűrészelek, azt épen ki nem állja.

Next