Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Név nélkül: Petőfi-irodalom
PETŐFI-IRODALOM. 563 Magyarország, dacára fiai hősiességének, megérte a leveretés napját. «Petőfit sem a foglyok, sem a sebesültek s a holtak közt nem találták. Talán égi csoda rejté el? Talán az erdélyi hegyekben, merészröptü sasok s falánk hollóktól környezve írja égő dalait, várva karddal kezében azt a napot, melyben újra belemerülhet a véres csatába? Nem, Petőfi Sándor nem szorul legendára, hogy nagy legyen, ő valódiságában sokkal szebb. A magyar Triteus fogadásához méltón halt meg: a szabadságért feláldozta szerelmét és életét.»