Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Teleki Sándor gr.: Petőfi Koltón

PETŐFI SÁNDOR KÖLTŐN. Irta . GR. TELEKI SÁNDOR. EGKÖZELÍTHETEM-E nagyságát r Méltó lehetek-e némi­leg hozzá r! .... A prücsök énekli meg a fülemilét, de mind a kettő a természet hangján dalol; az ökörszem a sas szárnyai alá búvik, fölviteti magát az ég magasságába s az égbolt tetejéről a sas fölnéz a vakító napba, az ökörszem lenéz az árnyékos földre; de mind­ketten a természetet látják. Az isten a természet fölött van ; azt mondják : ő teremté ; azért mégis mindenkinek imádsága egyenlő előtte. Ez az egyenlőség isten előtt. Eljöttem én is, hogy imádkozzam emlékedre, melyet hűn őriz a nép ; elmondom egyszerűen a mit rólad tudok. És ez az egyenlőség az elismerésben. A carrarai márványt, melybe a lángész életet farag, a massai paraszt csákányozza ki a bányából; én is hozok egy darabot élted történetéhez, s erre feljogosít hazám törté­nelme, melyet ezután írnak meg. Es most elmondom ama társaság előtt, mely nagy neve­det viseli. 1846. szeptember 8-kán Nagy-Károlyban voltam, az akkoriban úgy nevezett quartialis generális megyei gyűlésen.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék