Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Teleki Sándor gr.: Petőfi mint koma Koltón
GR. TELEKI S. : PETŐFI SÁNDOR MINT ROMA KÖLTŐN. 461 volt az én öcsém, Sebestyén György; nincsen hogy mit egyenek. Összementek azok, mint a tót orgona; nekik is jobb dolgok lenne, ha élne Petőfi Sándor. — Mi köze van Sebestyén Györgynek Petőfi Sándorhoz ! — kérdem bámulva. — Nem tetszik tudni ? Petőfi volt az édes keresztkom ájok. — Nem én. — Pedig úgy van. — Mondd el hát, hogy hogyan van ? — Hát, azt már tetszik tudni, hogy mi Sebestyének mindig az udvarhoz húztunk. — Tudom, mi mindig jól éltünk egymással. — Úgy is fogunk. Hát Sebestyén Györgyéknek leányok született. Eljön hozzám s mondja, hogy szaporodás van a háznál, s nem tudom-e, mikor jön haza Sándor úrfi ? mert őt hívná meg keresztapának. Én akkor bent dolgoztam az udvarban, valami ajtókat készítettem az istállóhoz. Mondom: «azt ne várd, mert tavaszig nem látod». «De kit hívjak?» kérdi. «Tudod mit? hívd meg Petőfi Sándort». «De eljön-e ?» «Meglátod, — mondom. — Miért ne menne, nem hordja az fenn az orrát, s megbecsüli a szegény embert. Rittig úgy is tett, bement, meghízta és mind a ketten elfogadták. Harmadnapra összegyűltünk, elmentünk a templomba, s a kislányt megkereszteltük. A bábának adott öt forintot, s mivel Sebestyén Györgyné beteg volt, nálam tartották fenn a keresztelést, s olyan jó volt, hogy eljöttek hozzám egy kis kalacóra. Nálam terítettünk fel a csűrben, s egész késő estig mulattunk. Még beszélt is! Jaj de szépen mondta , de úgy, csak kádencia nélkül, a szülőkre meg a kislányra köszöntött poharat. — Imre ! Mikor haza megysz, szólj be a tiszteletes úrhoz , kéretem, jönne be egy szóra.