Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Teleki Sándor gr.: Petőfi mint koma Koltón

PETŐFI SÁNDOR MINT ROMA KÖLTŐN. FALUSI CSEVEGÉS. írta DR. TELEKI SÁNDOR. USVÉT másodnapja van. Mi nálunk tarka a husvét, fenn a bércen a tölgy- és bikfák közt ölnyi maga­san áll a hó, a bércek alján már megindult s a gesztenye- és gyertyán­fa hullatja megfagyott leveleit. A szél ördög-motójaként keringőzik velők. A szőlőkben a cseresz­nye- és szilva­fák közt pászmánként tarkál a hely, a barack­fa ez idén mind kifagyott. Ilyen télre nem emlékszik a leg­öregebb ember sem. Az aljban nyoma sincsen a hónak, csak éjszak felől egy-egy szakadásban gyikol lefelé egy­­egy széles fehér pántlika, s rajta néhány nyúl-nyom. A sere­gélyek, meg a barázda bilegetők már itt vannak, s egy csapat vadlibát is láttam már 1-ben repülni. Várjuk a darvakat, a gólya­madarat, a fecskéket, és a végrehajtót. A templom kerítése körül ácsorog a kamasz meg a kinőtt legénység; egy ingben és gatyában a nyálkája, fehér gubában a módosa. A guba vagy ing ujjába locsoló­ üveg van elrejtve, a­ki tempós, árkermessel festette meg a vizet, meg majoránnán jártatta le, de csak úgy hidegen. Fényesen simára kent haj, tenyérnyi széles pántlika van végére fonva, bokáig ér az alá ; tarka ruha, piros kendő, veres kötő, hegyes orrú csizma a lábakon s kivarrott kendő

Next